A Szovjetunió összeomlása idején a hiánygazdaság nyomában megjelent a vállalkozó kedv Oroszországban - gomba módra kezdtek szaporodni a kis üzletek, a metrómegállókat körbevevő pavilonok és a piacok, ahol alkoholtól, ruhán és parfümön át a rádiómagnóig mindent meg lehetett venni. A piacok, ahol még most is nyugodtan lehet vásárolni kalóz DVD-ket és szoftvert, továbbra is népszerűek és az FT helyszíni riportjában azt állítja: itt még az állampolgárok bizalmas adataihoz is hozzá lehet jutni.

Például a Szövetségi Közútbiztonsági Hivatal, az adóhivatal és a Kábítószerellenes Ügynökség adatait tartalmazó CD-ket talált, amelyek darabja 100 dollárba került.
Ezeken személyes címek, útlevélszámok, telefonhívások, bankszámlák és adózási adatok éppúgy megtalálhatók, mint letartóztatási jegyzőkönyvek.

A CD-ket egyes plázákban gond nélkül meg lehet venni. A Gorbuska-piacon az FT óvatosabb árusokat talált. A vásárló először egy menüről választhat, hogy milyen CD-t akar, majd azt helyben megírják neki. A megkérdezett árus azt mondta: nincs erkölcsi gondja a tevékenységgel. "Van egy igény, amit mi kielégítünk" - közölte.

Az adatokkal bűnözők is visszaélhetnek, de paradox módon adásvételük azzal is jár, hogy az orosz újságírók a demokratikusabb országokban élő kollégáiknál is könnyebben juthatnak fontos információkhoz.

A bűnözők viszont zsarolásra használják fel a személyes adatokat. Vagy például felhívják a kábítószer-tulajdonlásért letartóztatott fiatalok családját, magukat korrupt rendőrnek kiadva és azt követelik, hogy azok fizessenek a gyerek úgymond elengedéséért.

Az Anna Politkovszkaja oknyomozó újságíró gyilkossági ügyében nyomozó riporterek is azonban a piacon vett adatokban találtak olyan utaslistát, amivel egy perbe fogott rendőrt a gyilkossághoz tudtak kötni.

Elemzők figyelmeztetnek: a legtöbb feketepiaci adat ugyanakkor elévült és használhatatlan, és az igazán kényes adatokat sokkal jobban őrzik.