Mindkét sarkvidéken drámaibbak a klímaváltozás hatásai, mint bárhol máshol a Földön. Mind az északi sarkvidék, mind a déli sarkvidék a klímaváltozás epicentruma, az északi sarkvidéken a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a globális átlag, gyorsabb a tengeri jégolvadás, gyorsabbak a grönlandi hó-, illetve gleccserolvadások, ezek pedig olyan folyamatokat indítottak el a természetben, amelyeket már nem lehet leállítani.

Másrészről viszont a politikában is, ahol egyre újabb és újabb törekvések megjelenését jósolja Kovács Erik vezető kutató, akinek neve alatt új klímapolitikai elemzés jelent meg a napokban.

„Az északi sarkvidék területén – Grönlandtól egészen Alaszkáig – nyaranta egyre kisebb a Jeges-tengernél a jég kiterjedése és a vastagsága is, közelítünk azon időszak felé, a 2030-as évtizedhez, amikor már

lesznek, illetve lehetnek olyan nyarak, amikor teljes egészében jégmentessé válhat a Jeges-tenger.

Ezt már most látják a nagyhatalmak, gondoljunk csak Oroszország részéről a militarizációra, Kína esetében a kereskedelmi hajózásra, de ott van az Egyesült Államok területszerző fellépése is” – utalt Donald Trump és Grönland jelenleg is zajló rapszódiájára.

És ami még nagyon fontos az északi sarkvidéki terület szempontjából, hogy

a hóolvadás következtében egyre könnyebb lesz kitermelni a jövőben a kritikus ásványi anyagokat, nyersanyagokat, illetve óriási szénhidrogén-lelőhelyek vannak mind Grönlandon, mind a még fel nem olvadt tundra alatt,

amelyekért további geopolitikai vagy katonai konfliktusok alakulhatnak ki.

Front nyílik az Antarktiszon is

Ami a déli féltekét, illetve az Antarktiszt illeti, ott eddig még nőtt is a jég kiterjedése, de az elmúlt 2-3 évben már csökken a hóvastagság, ami odavonzza az orosz, az amerikai és a kínai kutatókat egyaránt. Ők mind ásványkincseket keresnek, szeizmológiai kutatásokat végeznek; mint Kovács Erik rámutatott, Oroszország például több mint 511 milliárd hordónyi kőolaj lelőhelyét találta meg az Antarktisz keleti részén. Jelezték is az oroszok, hogy a jövőben kitermelnék, de ezt egyelőre az 1959-es antarktiszi egyezmény tiltja, most csak és kizárólag tudományos kutatást lehet végezni. Persze a nagyhatalmak sokszor tudományos kutatásnak álcáznak feltáró vizsgálatokat, ebben a „tudományos küzdelemben” pedig Ausztrália is részt vesz.

Az egyezmény 2048-ban lejár, kérdés, mely fellépő hogyan viszonyul a folytatáshoz.

Ha az Antarktisz-egyezmény hatálya véget érne, Kovács Erik szerint Az Antarktisz jelenlegi békés, mindentől elzárt jellege megszűnne, a kontinensen jogértelmezési viták jelennének meg, katonai összecsapások „talán nem”.

„Elindulna a felek között a rivalizálás, és ami nagyon fontos, hogy még a jelentős antarktiszi szénhidrogén- és ásványkincskészletek kitermelése – bár most még nem lehet őket kitermelni technológiai akadályok miatt – a jövőben a technológia fejlődésével egyre inkább megvalósulhatna, ami pedig óriási környezeti problémákat okozna” – figyelmeztetett.

Hozzátette: már így is találtak mikroműanyagot és otthagyott emberi hulladékot az Antarktiszon, különösen a turizmus következtében, de ha megtörténne maga a kitermelés, onnantól gyakorlatilag

a kontinens békés jellege megszűnne,

ennek pedig beláthatatlan következményei lennének, nemcsak környezeti szempontból, hanem hosszú távon gazdasági, geopolitikai szempontból is.

A jogot sokszor fegyverrel kényszeríti ki az ember, ez a történelmi tapasztalás; Kovács Erik szerint egyre több geopolitikai szakértő mondja azt, hogy különösen az északi sarkvidék területén fordulhat majd elő a közeljövőben, a déli sarkvidéken ez a geopolitikai versengés noha kialakulhat, de ez inkább csak a hidegháborús versengéshez hasonlíthat majd. Északon „előbb vagy utóbb várható majd katonai konfliktus a közeljövőben, amennyiben nem sikerül megoldást találni magára az északi sarkvidéknek az ügyére” – rögzítette a kutató.