A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet legújabb tanulmánya bemutat egy forradalmi módszert, amely lehetővé teszi a sekély tavak több évtizedre visszamenő, nagy felbontású vízminőség-monitorozását – írja Facebook-posztjában a BalatonScience. A vizsgálati keretrendszert a kutatók a Balatonon, Közép-Európa legnagyobb felületű taván tesztelték.
Mint írják, a víz minőségének egyik legfontosabb mutatóját, az a-klorofill koncentrációt (ami az algásodás indikátora) most már 40 évnyi műholdas adatsor alapján tudják vizsgálni a kutatók, a Landsat műholdak és a Google Earth Engine segítségével.
A kutatócsoport gépi tanulási módszerekkel párosította a műholdas adatokat és a helyszíni mérések eredményeit, hogy pontosabb, részletesebb képet kapjon a tó állapotáról.
A 40 éves idősor a következő érdekességeket fedte fel:
- erős nyugat-keleti irányú trofikus-grádiens: a tó nyugati régiója tápanyagban jóval gazdagabb, mint a keleti területek;
- a partközeli zónák 1,3-2,8-szor algásabbak, mint a nyíltvízi területek;
- a déli parton közel 10 százalékkal magasabb az a-klorofill érték, mint az északi parton;
- az algavirágzás csúcsa 20 nappal korábbra tolódott az elmúlt négy évtizedben;
- a vegetációs időszak ma már 10 nappal hamarabb kezdődik, mint 40 éve;
- a tó nem egyszerre „lélegzik”: nyugaton augusztusban, míg keleten csak szeptember közepén tetőzik az algaszint.
Mindez azért nagy dolog, mert a módszer nem csak a Balatonra alkalmazva működik, hanem több ezer sekély tó monitorozását teheti pontosabbá világszerte – olyan tavakét, amelyek ugyanúgy küzdenek az eutrofizációval és az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal.
