A Csongrád-Csanád vármegyei kisvárosban készülő két műfüves focipálya földmunkái során sírok, gödrök és árkok kerültek elő. A lelőhelyen a 3. század végén temetkező szarmaták sírjait találták meg a régészek, amelyek jellemzően már bolygatottak voltak, így a csontok többnyire másodlagos helyzetben kerültek elő. Több esetben megfigyelhető volt, hogy az elhunytakat rönkkoporsóba helyezték el, amelyek két részét koporsókapcsok tartották össze.

A sírokban kerámiadények, orsógombok, vaskések és egyéb használati eszközök is voltak, emellett a viselethez kapcsolódó tárgyak, például borostyán- és színes üveggyöngyök, valamint a ruházat összefogására szolgáló vasfibula is előkerült.

A terület érdekessége egy betonbunker, amely az 1952 és 1955 között kiépített, Déli Védelmi Rendszer, közismertebb nevén a "Rákosi-vonal" része volt. A rendszer célja az ország védelme volt egy esetleges jugoszláv támadással szemben. A "magyar Maginot-vonalnak" is nevezett védvonal mintegy 630 kilométer hosszan húzódott a déli határon, Szegedtől az Őrségig. Csongrád megyében 21 bunker épült ebben az időszakban.