A régészek talajt és üledékeket vizsgáltak a mai mexikói Chunchumilban, Marco Gonzalesben, Chan b'I-ben és Actuncan-ban Belize-ben, La Coronában, Tikalban, Petén Itzá-ban, Piedras Negras-ban és Cancuénben Guatemalában, Palmarejo-ban Hondurasban és Cerénben El Salvadorban. A csapat az Actuncan-nál 0,016 ppm-től (az egész milliomod része) egészen a Tikalban tapasztalt rendkívüli 17,16 ppm-ig terjedő koncentrációkat talált. Összehasonlításképpen: az üledékekben lévő higany mérgező hatásának küszöbértéke 1 ppm - írta az Origo a HeritageDaily cikke alapján.

A Frontiers in Environmental Science tudományos szaklapban publikált tanulmányban a szerzők kiemelik, hogy „elemi" (azaz folyékony) higannyal töltött, lezárt edényeket találtak több maja lelőhelyen, például a guatemalai Quiriqua-ban, a hondurasi El Paraísóban és a közép-mexikói Teotihucan egykori soknemzetiségű megavárosban.

A régió más részein higanytartalmú festékekkel festett tárgyakat fedeztek fel, amelyek főként cinóber ásványból készültek.

A tudósok mindezt látva arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori maják gyakran használtak cinóber- és higanytartalmú festékeket és porokat díszítésre. Ez később

kimosódhatott a teraszokról, a padlóról, a falakról és a kerámiákról, majd átterjedhetett a talajba és a vízbe.

A higany viszont veszélyt jelentett az ősi maják egészségére: a krónikus higanymérgezés hatásai közé tartozik például a központi idegrendszer, a vesék és a máj károsodása, valamint remegés, látás- és halláskárosodás, bénulás és mentális egészségi problémák.

Mivel a higany ritka a maja régió nagy részének alapját képező mészkőben, a kutatók azt feltételezik, hogy a maja lelőhelyeken talált elemi higanyt és cinóbert eredetileg az ókori maja világ északi és déli határain található ismert lelőhelyekről bányászhatták és importálhatták városok a kereskedők által.

(A nyitóképen: Egy őslakos a tollas kígyóisten tiszteletére emelt Kukulkan piramis előtt a mexikói Chichen Itzában 2012. december 21-én.)