1945. február 11-én, 76 évvel ezelőtt, este 8-kor indult meg Budapest ostromának utolsó hadművelete, a budai várból való kitörési kísérlet. Két nap múlva a magyar főváros egésze szovjet kézre került. Komolyabb esélyt jelenthetett volna a főváros megmentésére annak a szovjet parlamenternek a jelentkezése, aki Steinmetzet és Osztyapenkót megelőzve járt Hindy Ivánnál, Budapest magyar védőinek parancsnokánál – derül ki egy kéziratiratból, mely nemrég került a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tulajdonába.
"A VERITAS Kanadából kapta meg néhai vitéz Duska László százados irathagyatékát, amelyben Kocsis László 1976 decemberében megírt, mintegy hetven gépelt oldalt kitevő kézirata is található. Ő a korabeli táviratváltásokból és a szemtanúk, résztvevők emlékeiből állította össze az anyagot" – mondta a hirado.hu-nak adott interjúban Szakály Sándor, az intézmény főigazgatója.
A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségétől kapott iratanyagban szerepel egy leírás, melyet Kocsis László vezérkari ezredes, a Ludovika Akadémia egykori parancsnoka készített Hindy Ivánról, a Budapestet védő magyar királyi I. honvéd, illetve az egész, Budapestre szorult magyar csapatok parancsnokáról. Ebből többek az derül ki, hogy a szovjetek nem csak a történelemből jól ismert Steinmetz Miklóst és Ilja Afanaszjevics Osztyapenkót küldték parlamenterként 1944. december 29-én, hanem Hindy Ivánnál is megjelentek parlamenterek – két nappal korábban.
"Egyelőre nem tudom, hogy ez az állítás helytálló-e, de Almay Béla vezérkari ezredes mint szemtanú a hozzánk került irat szerint ezt jegyezte fel" – mondta Szakály Sándor. "December 27-én orosz parlamenterek jelentek meg Hindy altábornagynál a Miniszterelnökségi Palotában. Ugyanakkor repülőgépekről az ultimátum szövegét sok százezer példányban leszórták. Véletlen folytán éppen a várószobában voltam, amikor a parlamentereket beengedték. A legmesszemenőbb udvariassággal bántak a kissé elvadult kinézésű orosz századossal és a valamivel jobb kinézésű vezérkari törzstiszttel, úgy emlékszem, ezredessel szemben, aki magyarul is beszélt. A parlamenterek felolvasták az ultimátumot, amely 3 óra időt adott a megadás elfogadására. Az ultimátum a magyar erők hadrendjét is tartalmazta, bizonyítva azt, hogy gyengeségünket is ismerik. Annyira szakszerű és pontos volt, hogy az látszott, hogy itt árulás van. Még az önálló századok is szerepeltek fedőnevük feltüntetése mellett. Az ultimátum megadás esetére különbséget tett a magyarok és a németek között. A magyaroknak rövid kivizsgálás után otthonukba való visszatérést helyezett kilátásba azzal, hogy a tisztek megtarthatják kardjukat. A németeknek is jelezték, hogy esetleg, idővel haza bocsátják őket. Az ultimátumot három hadseregparancsnok írta alá. Nem tudom, hogy a németekhez is küldtek-e parlamentereket. A parlamenterek közölték, hogy a válaszra egy órát várnak és esetleg egy fél órát még adhatnak. Hindy altábornagy közölte, hogy a választ azonnal megadhatja, írásba sem kell foglalni, annyira rövid, s félreértés nem származhat belőle: nem. A parlamenterek eltávoztak, csak hónapok múlva hallottam arról, hogy az egyiküket agyonlőtték volna a németek. Erről az ostrom alatt szó sem esett, s az orosz propaganda egyik ténye lehetett.”
A Hindyről szóló kéziratban azt is írja Kocsis László a Budapest ostromában részt vett katonákra hivatkozva, hogy Pest kiürítését, s a hidak felrobbantását elkapkodták a németek. A hidak felrobbantása után ugyanis számos magyar alakulat maradt a pesti oldalon, akiket már nem lehetett „megmenteni”.
A kitörésről a történész azt mondta, "akik megpróbálták, azt remélték, hogy átjutnak a szovjet gyűrűn, s a német erők fölveszik őket valahol. Ám egy mészárszék lett a próbálkozásból a Széll Kálmán tértől a Hűvösvölgyi útig, s az Ördögárok csatornájáig, ahonnan legfeljebb visszafordulni lehetett. Szinte képtelenség volt kitörni."
A interjúban az intézet igazgatója beszél még a nyilasok szerepéről, a szovjetek által elhurcoltakról, a fosztogatásokról és a szovjet katonai jelenlétről is.
