A kutyák meg tudják különböztetni a különböző beszédhangokat, és vannak hasonlóságok a szavak idegi feldolgozásában kutyák és emberek között. A legtöbb kutya ennek ellenére csak kevés szót képes megtanulni élete során, még akkor is, ha emberekkel együtt, emberi nyelvi környezetben él. Ezért Magyari Lilla posztdoktori kutató és kollégái azt vizsgálták, mennyire figyelnek a kutyák a beszédhangok közötti különbségekre, amikor szavakat hallgatnak.

Ahhoz, hogy ezt az hipotézist tesztelni tudják, a kutatók kifejlesztettek egy eljárást arra, hogy fájdalom- és beavatkozás-mentesen mérni tudják éber, nem betanított, családi kutyák elektromos agyi aktivitását. A klinikumban és az alapkutatásban is gyakran használt módszer az elektroenkefalográfia (EEG), amelyet csillapított, alvó vagy éber, de betanított kutyákon is sikerrel alkalmaznak. De ebben a kutatásban olyan

éber kutyákat vizsgáltak, akik semmilyen tréningen vagy beavatkozásban sem vettek részt

– olvasható az Elte.hu-n.

A kísérletet az idegtudományi laborban folytatták le, ahol a kutyák gazdáikkal együtt voltak jelen. Először a kutya szabadon mozoghatott a laborban, majd a kísérletvezetők megkérték a gazdát, hogy foglaljon helyet egy matracon, ahol a kutyája is mellé tud feküdni, mintha pihennének. Ezután a kísérletvezetők tapasszal rögzítették az elektródákat a kutya fejbőrén. Amikor az elektródák felkerültek, a kutyáknak szavakat játszottak le hangszóróból. A szavak között volt olyan instrukció, amelyet ismertek (például: “gyere”), volt az instrukciókhoz hasonló, de értelmetlen szó (például: “gyare”), és volt teljesen más értelmetlen szó is.

„Az elektroenkefalográfia nemcsak az agyi aktivitásra érzékeny, hanem az izommozgásokra is. Ezért fontos volt, hogy a kutyák a lehető legkevesebbet mozogjanak a kísérlet közben. Viszont kíváncsiak voltunk többféle kutya agyi aktivitására, nem csak azokéra, akiket meg tudnánk tanítani egy helyben feküdni. Ezért döntöttünk úgy, hogy ahelyett, hogy egy tréningprogrammal betanítanánk a kutyákat, inkább csak egyszerűen megkérjük őket, hogy pihenjenek – mondja Magyari Lilla, a tanulmány első szerzője. – Természetesen voltak olyan kutyák, akik nem hagyták, hogy elektródákat rakjunk a fejükre, de a kísérletből való kiesési ráta nem volt magasabb, mint a csecsemőkkel végzett EEG-kísérletekben. Számunkra is nagyon izgalmas volt annak megtanulása, hogyan tudunk biztonságos és nyugodt légkört teremteni a laborban a kutyák és a gazdáik számára.”

A kutyák agyi aktivitása azt mutatta, hogy

a kutyaagy gyorsan megkülönböztette az ismert szavakat a nagyon különböző értelmetlen szavaktól,

már 200 millszekundummal azután, hogy a kutyák meghallották a szavak kezdetét. Ez a hatás hasonló a humán eredményekhez, amelyek szerint az emberi agy már a szavak kezdete után néhány száz millszekundummal eltérően válaszol a jelentésteli és az értelmetlen szavakra. A kutyák agya ugyanakkor nem különböztette meg az általuk ismert szavakat azoktól az értelmetlen szavaktól, amelyek csak egy hangban különböztek. Ez az eredmény a 14 hónapos csecsemőkkel végzett vizsgálatok eredményeivel áll összhangban.

A csecsemők ugyanis 14 és 20 hónapos kor között kezdik el hatékonyan feldolgozni a szavak fonetikai részleteit, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szókincsük kifejlődjön.

„Azt gondoljuk, hogy a csecsemőkhöz hasonlóan a kutyáknál sem perceptuális korlátok állnak annak a hátterében, hogy az agyi aktivitásuk nem különbözteti meg az ismertet a hasonló, de értelmetlen szavaktól. Inkább a figyelemmel kapcsolatos és a szófeldolgozáshoz kötődő folyamatokról lehet szó.

A kutyák valószínűleg nem figyelnek a beszédhangok részleteire, amikor szavakat hallgatnak.

További kutatások tudnák felderíteni, hogy ez lehet-e az egyik oka annak, hogy a kutyák nem képesek nagyobb szókincs elsajátítására” – összegezte a kutatás konklúzióját Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezető kutatója.

A tanulmányt a Royal Society Open Science folyóirat publikálta Event-related potentials reveal limited readiness to access phonetic details during word processing in dogs címmel. A tanulmány szerzői Magyari Lilla, Huszár Zsófia, Turzó Andrea és Andics Attila. A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia (Lendület Program), a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal és az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatta.