Az Európában az elmúlt hetekben született kemény döntések közül a lezárások jelentik azt a komoly árat, amelyet egy országnak meg kell fizetnie azért, ha nem szentelt elegendő figyelmet annak, hogy koronavírus-pozitív állampolgárai és azok szoros kontaktjai biztosan karanténban maradjanak, mondja Margaret Harris, a WHO szakértője.

"Sok európai országban hiányzik a karanténmenedzsment.

Nemcsak a betegeket kell izolálni, hanem a szoros kontaktokat is. Ők jól vannak és úgy gondolják, nem koronavírusosak.

Ha azt is mondják nekik, hogy maradjanak otthon, nem érzik azt, hogy kötelezettségük lenne erre a társadalom többi részének érdekében.

Egyes egyes országokban nem is erősítik meg ezt bennük" - idézi a szakembert a Guardian. Harris hozzátette, Hongkongban hasonló esetben naponta hívnák vagy keresnék fel az embert rendőrök. A szakértő Ázsiát pozitív példaként emelte ki, ráadásul rámutatott arra is, hogy nem csak a nem éppen liberális vagy demokratikus berendezkedésű államokban sikerült elnyomni a fertőzést. Tajvan a legjobbak közt áll e téren, miközben az ország berendezkedés liberális.

Ajánlások és valóság

A WHO öt százalékos pozitivitási aránynál véli garantáltnak, hogy kontroll alatt van a járvány. Hazánkban ez az Our World In Data november másodikai adatai szerint 19,8 százalék.

Kontaktkutatásban az alapelvek hasonlóak, ám a WHO részletes interjút javasol az érintett beteggel és esetleges ápoló személyeivel, egyebek között. A fertőzésen átesett betegek nem számolnak be hasonlókról, de a karanténellenőrzés is akadozik olykor. Akad, aki a karanténhatározatot gyógyulás után kapja meg, és van, akit jóval a karantén letelte után ellenőriznek olvasói információink szerint.

Ha más nem marad

Ha nem sikerül kordában tartani a fenti módszerekkel a vírust, a lezárások hatékonyak lehetnek e célra, de nagyon megzavarja a mindennapokat, így igen komoly következményeik is vannak. "Hacsak nem találják fel a csodaszert, amely a gazdaságot és az emberek társasági életét is probléma nélkül tudja néhány hónapra szüneteltetni, akkor magas, nagyon magas árat kell fizetni érte" – fogalmazott.

Ezzel együtt a WHO nem tartja ellenjavaltnak az ilyen intézkedések bevezetését, csak figyelmeztetni akarja az országokat a következményekre.

Érdemesebb inkább a tesztelésre, a kontaktkutatásra és a hatékony izolációra hangsúlyt fektetni.

Szoros együttműködés kell

Az utóbbihoz szükséges a társadalom szerkezetének mélyre ható ismerete, és az egyes élethelyzetekre való megoldások kialakítása. Lesznek ugyanis, akik nem képesek elkülöníteni magukat, mert zsúfolt körülmények közt vagy az utcán élnek. Számukra is kell lennie megoldásnak.

"Sok tervezést igényel ez, jó kapcsolatot a helyi közösségekkel és hatóságokkal. Oda kell figyelni a polgármesterekre és a helyi tanácsokra, a nonprofit szervezetekre, azokra, akik tudják, hogyan működnek a kisközösségek és kit hogyan lehet elérni" – sorolta. Azt is hozzátette: Hongkongban például már az enyhébb tünetes betegeket is kórházba viszik, ahol sokkal hamarabb észlelik, ha állapotuk rosszabbra fordul.