Magyarország legújabb, de egyre gazdagabb leletanyagot szolgáltató mezozoikumi gerinceslelőhelye Villányban van. A 2012-ben felfedezett, a 240-235 millió évvel ezelőtti világ pontosabb megismerését lehetővé tévő lelőhelyen mára több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, Nothosauria és Placodontia hüllők, Tanystropheus-rokon és egyéb kistermetű archosauromorphák fogait és csontjait találták meg a kutatók – írja az MTA honlapja.

„Idén az egyik legjelentősebb felfedezésünk egy félméteres állkapocs, amely egy krokodilszerű Nothosauria ragadozó tengeri hüllő maradványa. A lelet arra utal, hogy akár 4-5 méteres ragadozók is élhettek itt annak idején, az egykori dél-európai kontinens sekélytengerrel borított partvidékénél” – mondta Ősi Attila, akinek kutatásait öt éven át az MTA, 2017-től pedig az ELTE támogatja.

Az újabb ásatások révén egyre többféle gerinces maradványa kerül elő a villányi lelőhelyen. Az idei sok lelet között található egy különleges csigolya maradványa is. „A lelet igen hosszú tövisnyúlványa is azt jelzi, hogy eltér az eddig Villányból megismert Sauropterygia hüllők csigolyáitól, és egy eddig innen nem ismert tengeri hüllő maradványa lehet” – mondta Segesdi Martin, a kutatócsoport tagja. A lelőhely a labormunkákra is tartogatott meglepetést. A szinte függőleges, csonttartalmú kőzetrétegből kitermelt, mindösszesen 25 kilogrammnyi anyag átmosása, átszitálása után közel

1500 fog és csontlelet is előkerült.

„Ennek az elképesztően gazdag mikrogerinces-leletanyagnak a jelentőségét az adja, hogy a fogak a környezeti viszontagságoknak és az időnek leginkább ellenálló elemei a csontváznak, ezért olyan, törékeny csontozatú vagy ritkább állatok fogai is megmaradhatnak, amelyeknek más részei nem kerülnek elő. Így akár ezekből a piciny fogakból is következtethetünk az egykori élőhely állatfajaira” – közölte Ősi Attila.

A mezozoikumi ősgerincesek a legismertebb és leggazdagabb lelőhelye a Bakonyban található. Az egykori Iharkút település határában található, rekultivált külszíni bauxitbánya területén már csaknem két évtizede folynak az ásatások. Az idén mintegy 800 csont- és foglelet, közöttük legalább 10 állkapocs és koponya maradványa került elő a folyóvízi-ártéri üledékből. A gazdag kréta időszaki gerincesfauna legújabb leletei között található például egy kistermetű, növényevő dinoszaurusz, a Mochlodon vorosi alsó állkapcsa is.

A kutatók korábban már többet is találtak a faj egyedeinek csontdarabkáiból, most azonban egy olyan teljes állkapocs került elő, amelynek révén

jobban megérthetik, hogy miként rágtak ezek a 85 millió évvel ezelőtt élt szárazföldi növényevők.

A kutatók az iharkúti és a villányi lelőhely mellett az Ajka határában található, az iharkúti csonttartalmú rétegekkel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló ajkai kőszén feltárását és a gerincesleletek gyűjtését is folytatták. „Az újonnan kialakított felszíni feltárásokból mintegy másfél tonna anyagot iszapoltunk le, vagyis ekkora mennyiséget mostunk át egy szitasoron. Szabó Márton, a kutatócsoport tagjának áldozatos munkájának köszönhetően ennek eredményeként több mint ötezer, közöttük mikroszkopikus méretű ősmaradványt találtunk, amelyek feldolgozását szintén megkezdjük” – mondta Ősi Attila.