eur:
411.19
usd:
394.46
bux:
0
2024. december 27. péntek János

Ismét veszélyben a Titanic

Tizenöt-húsz éven belül szinte teljesen eltűnhet a több mint száz éve elsüllyedt Titanic: 3800 méteres mélységben lévő roncsait ugyanis baktériumok pusztítják.

"A roncsot biofilm és rozsda vonta be" - mondta Antje Boetius, a bremerhaveni Alfred Wegener Kutatóintézet tengerbiológusa. A biofilm vagy biohártya mikroorganizmus-sejtekből álló egybefüggő bevonat.

Néhány éve kutatók egy új baktériumfajt fedeztek fel a rozsdafoltokban, amely a Halomonas titanicae nevet kapta. A baktérium apró lyukakat okoz, ami miatt a roncs instabillá válik és valamikor össze fog omlani - fejtette ki Boetius.

A baktériumok a vasból elektronokat vonnak ki a növekedéshez szükséges energiaforrásul. "Közvetlenül a fémből élnek. Ez az elektronelvonás vezet ahhoz, hogy megrozsdásodik a fém. Különleges folyamat ez" - fogalmazott Boetius.

A modern, víz alatti építményeknél is veszélyes következményei lehetnek az ilyen vasrongálódásnak. A baktériumok például a víz alatti olajvezetékeken is hasonló károkat okozhatnak, mint a Titanicon.

A Német Titanic Egyesület vezetője, Malte Fiebing-Petersen higgadtan tekint a Titanic teljes szétesésére. "A természet visszahódítja a hajót. Ez a dolgok rendje" - fogalmazott.

Az acél azonban nem ugyanolyan vastag mindenütt. A felsőbb fedélzeti részek valószínűleg 10-15 éven belül eltűnnek, a hajó borítása viszont vastagabb acélból van. "A hajóorrot még valószínűleg sok évtizeden át láthatjuk" - mondta Boetius.

A Titanic elsüllyedése a tengerhajózás egyik legismertebb katasztrófája: miután első, az angliai Southamptonból New Yorkba tartó útján összeütközött egy jégheggyel, a luxusgőzös 1912. április 15-re virradó éjszaka elsüllyedt. A fedélzetén utazó több mint 2200 emberből 1500-an életüket vesztették. A roncsokat 1985-ben 3800 méteres mélységben fedezték fel az Atlanti-óceán fenekén.

Címlapról ajánljuk
Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

A magyar színház- és filmművészet megkerülhetetlen alakja, és bár mostanában csak ritkán tűnik fel a vásznon, de mégis jelen van. Azt mondja, akik kíváncsiak rá, megtalálják, de tanítani nem akar, csak beszélgetni. Cserhalmi György szerint egy időtálló alkotás és a szakmai párbeszéd legfőbb építőköve egyaránt a kölcsönös bizalom. Úgy véli, a színművészeknek a színház az anyukájuk, a film pedig a mostoha papájuk, aki „hol kedves, hol nem”.
VIDEÓ
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×