A földtörténeti múlt biodiverzitásának változásait vizsgáló tanulmányok az 55 ezer tudományos közlemény információit egyesítő, 300 ezer őslényfaj 1,2 millió előfordulási adatait tartalmazó Paleobiology Database elemzésén alapulnak - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

Pálfy József, az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport vezetője 2007 óta tagja a Paleobiology Database-t készítő közösségnek, tanítványai és munkatársai évek óta vesznek részt a globális adatbevitelben, amelynek 1,8 százaléka fűződik a nevükhöz. "A most megjelent cikkek azt jelzik, hogy mára már az adatelemzésben is beértek a Magyarországon új kutatási irányvonal művelésének az első gyümölcsei" - emeli ki az ismertető.

A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közös paleontológiai kutatócsoportjának eredményeit bemutató összefoglaló szerint az egyik tanulmány a kőkorallok (Scleractinia) csoportjának globális diverzitástörténetét vizsgálja. Wolfgang Kiessling, az Erlangeni Egyetem professzorának társszerzője Kocsis T. Ádám, a kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, az ELTE általános és alkalmazott földtani tanszékének doktorandusza.

Az ismertető szerint a kőkorallok csoportjára két különböző életmód jellemző: egyrészt fotoszintetizáló algákkal élnek szimbiózisban, ezért a melegégövi sekélytengerek átvilágított vizében fordulnak elő, a szimbionták nélküli korallok viszont a hidegebb öveket és a mélyebb tengeraljzatot is meghódították.

Az eltérő ökológiai igényű csoportok története mintegy 110 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban vált szét markánsan, amihez valószínűleg az egykori óceánokban is kimutatható gyors felmelegedési periódusok járultak hozzá.

Pálfy József a fenti két szerzővel jegyzi azt a tanulmányt, amely a kovavázú sugárállatkák, a Radiolaria csoport globális diverzitását elemzi a triász és jura időszakok során.

Mint kimutatták, az óceáni planktoncsoport megtizedelődött a triász végi kihalás során. Ennek a mintegy 200 millió évvel ezelőtti eseménynek a kiváltó okai a Pangea szuperkontinens feldarabolódását, az Atlanti-óceán születését beharangozó intenzív vulkánkitörések lehettek. A Közép-atlanti magmás provincia létrejötte hatalmas mennyiségű szén-dioxidot juttatott a légkörbe, és az elszabaduló üvegházhatás okozta nagymértékű felmelegedés miatt omolhattak össze a tengeri plankton-életközösségek.