Az üstökös mindkét felfedezője, Klim Csurjumov és Szvetlana Geraszimenko is a Kijevi Egyetem hallgatójaként kezdték a pályafutásukat, Geraszimenko csillagászatot, Csurjumov viszont eredetileg fizikát tanult. Ez azonban hamarosan megváltozott: Csurjumovot az általa kedvelt elméleti fizika helyett az optikai tanszékhez osztották be, ami nem volt ínyére. Miután továbbra is bejárt az elméleti fizikai előadásokra, még tovább mozgatták az üresedésekkel küzdő csillagászati tanszékre. Ezt a váltást pedig sosem bánta meg - olvasható a csillagaszat.hu által közölt interjúban.

Doktori hallgatóként hamarosan üstökösökkel kezdett el foglalkozni, Szergej Vszehszvjatszkij professzor vezetése alatt. Csurjumov a keleti blokk számos obszervatóriumából végzett megfigyeléseket, de a legjobb körülmények a kazah fővárosban, Alma-Atában álltak rendelkezésre. Az 1969. szeptemberi expedíción csatlakozott hozzá Vszehszvjatszkij egy újabb hallgatója, Szvetlana Geraszimenko, és a fotólemezeket kezelő laboráns, Ludmilla Csirkova is. Geraszimenko és Csirkova az alma-atai obszervatórium 50 cm-es Makszutov-távcsövével fotózott ismert üstökösöket, míg Csurjumov a Schmidt-távcsővel dolgozott.

Az észlelések során két felvételt készítettek minden területről, 20-30 perc eltéréssel. Ennyi idő alatt az üstökösök már észrevehető elmozdulást mutattak a csillagokhoz képest, így új égitesteket is felfedezhettek. Geraszimenko és Csirkova szeptember 9-én és 11-én többek között a 32P/Comas Solá üstököst is megörökítette.

A 11-i mérések végén Geraszimenko az elkészült fotólemezeket elkezdte előhívni. Bár már fogytán volt az előhívószer, úgy döntött, hogy még egy lemez belefér, mielőtt újat készít. De ez nem bizonyult jó ötletnek: a lemez közepén egy folt nem hívódott elő, és körülötte is halványabb lett a felvétel, mint a széleken. Csalódottságában majdnem kidobta az elrontott lemezt, de egy kazah kolléga, Dimitrij Rozskovszkij tanácsára mégis megtartotta, hiszen a felvétel nem volt teljesen használhatatlan, így tartalmazhatott még hasznos adatokat.

Miután októberben mind visszatértek Kijevbe, nekiálltak kimérni a lemezeket. Az elrontott fotólemez halványabb részén is látszódott egy paca, amit a Comas Solá-üstökösnek gondoltak, de amikor kimérték, kiderült, hogy a helyzete 2-3 fokkal eltér a várt pozíciótól. Ugyanez az égitest négy másik lemezen is megtalálható volt, szeptember 9-én és 21-én is. A pozíciókat táviratban elküldték Brian Marsdennek. (A 2010-ben elhunyt, üstökös- és kisbolygó-pályaszámító legenda Marsden az előző évben, 1968-ban lett a Central Bureau for Astronomical Telegrams igazgatója.) Õ hamarosan visszaigazolta, hogy egy újonnan felfedezett üstökössel van dolguk, és a rövid pályaszakasz alapján hat előrejelzést készített a mozgására. Geraszimenko hamarosan újra Alma-Atába utazott, és már első éjjel végigfotózta mind a hat lehetséges pozíciót: az üstökös fel is tűnt az egyiken. Ezzel a felfedezés hivatalossá vált, az üstökös pedig megkapta az angol nómenklatúra szerinti Churyumov-Gerasimenko nevet. Ahogy a Plútó, úgy a 67P felfedezéséhez is egy félig elrontott fotólemez vezetett el.

A két kutató további pályafutása alatt is üstökösökkel és kis égitestekkel foglalkozott. Amikor kiderült, hogy a Rosetta űrszonda lemarad az eredetileg kijelölt Wirtanen-üstökösről, Klim Csurjumov is részt vett az új célpontokat számba vevő konferencián, 2003-ban, ahol bemutatta a 67P-t. A kiválasztást követően pedig mindketten élőben ott lehettek a Rosetta startjánál, 2004-ben. Csurjumov a Philae leszállása idején, a közvetítésben is feltűnt néhányszor.

Szvetlana Geraszimenko pedig a következőket nyilatkozta, amikor az első közeli képek megjelentek: "Az üstökösök a legrejtélyesebb és legvarázslatosabb égitestek. A pályám során igen sokat megfigyeltem közülük, és számos érdekes felvételt is készítettem. És mindegyik fotó egyedi volt, mert az üstökösök folyton változnak. De azok más üstökösök voltak. Amikor a Rosetta felvételeit nézem, úgy érzem, valami egészen különlegeset, közelit és számomra drágát pillanthatok meg."