A bizottság indoklása szerint a két tudós "a kvantumfizikai kísérletezés új korszaka előtt nyitotta meg az utat azzal, hogy demonstrálták az egyedi kvantumrészecskék - azok tönkretétele nélküli - közvetlen megfigyelhetőségét".

Az elismeréssel összesen 8 millió svéd korona (263 millió forint) is jár.

A fizikai Nobel-díjat 1901 óta most 106. alkalommal osztották ki, s 47 alkalommal kapta egy tudós egyedül, 30 alkalommal ketten, 29 alkalommal hárman megosztva. A díjat 194 tudósnak ítélték oda, de csak 193 kitüntetettje van, mert az amerikai John Bardeen - eddig egyedülálló módon - két alkalommal is megkapta.

A kitüntetettek közül csak kettő nő, Marie Curie 1903-ban, Maria Goeppert-Mayer 1963-ban volt díjazott. A fizikai Nobel-díjat legfiatalabban 1915-ben az akkor 25 éves Lawrence Bragg, legidősebben 2002-ben az akkor 88 éves Raymond Davis Jr. kapta meg. "Családi" díjazásra több példa van: Marie Curie és férje Pierre együtt voltak díjazottak 1903-ban. Lawrence Bragg édesapjával, Williammal közösen részesült a kitüntetésben 1915-ben, és ha nem is egyszerre, de Niels Bohr (1922) és fia, Aage N. Bohr (1975), Manne Siegbahn (1924) Kai M. Siegbahn (1981), valamint J. J. Thomson (1906) és George Paget Thomson (1937) személyében szintén apa és fia vehette át a kitüntetést.

Magyar származású tudósok közül eddig háromnak ítélték oda a fizikai Nobel-díjat. 1905-ben a Németországban élt Lénárd Fülöp (1862-1947) "a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért dinamida)", 1963-ban az Egyesült Államokban élt Wigner Jenő (1902-1995) "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért", 1971-ben a Nagy-Britanniában élt Gábor Dénes (1900-1979) "a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért".

Az elmúlt évtized díjazottjai:

2001 - Az amerikai Eric A. Cornell, Carl E. Wieman és az Egyesült Államokban élő, német születésű Wolfgang Ketterle az alkáli atomokból álló higított gázokban létrehozott Bose-Einstein-kondenzáció előállításáért és a kondenzátumok tulajdonságairól szóló korai alaptanulmányokért.

2002 - Az amerikai Raymond Davis és a japán Kosiba Maszatosi a kozmikus neutrinók kutatásáért, valamint az amerikai Riccardo Giacconi a kozmikus röntgensugárzási kutatásokért.

2003 - Az orosz származású amerikai Alexei A. Abrikosov, az amerikai Anthony Leggett és az orosz Vitalij Ginzburg a szupravezetés terén végzett úttörő kutatásokért.

2004 - Az amerikai David J. Gross, David Politzer és Frank Wilczek a kvarkok világában elért komoly felfedezésekért.

2005 - Az amerikai Roy J. Glauber az optikai koherenciával kapcsolatos kvantumelmélet továbbfejlesztéséért, a fényrészecskék viselkedésének elméleti leírásáért, valamint az amerikai John L. Hall és a német Theodor W. Ha:nsch a lézeralapú precíziós színképelemzés, vagyis az atomok és a molekulák fényének nagy pontosságú színmeghatározása terén elért eredményeiért.

2006 - Az amerikai John C. Mather és George F. Smoot a világegyetem, a naprendszerek és a csillagok keletkezésével kapcsolatos, e folyamatok mélyebb megértését segítő kutatómunkájáért.

2007 - A francia Albert Fert és a német Peter Grünberg az óriás magnetorezisztencia felfedezéséért, amely lehetővé tette a számítógépes merevlemezek radikális miniatürizálását.

2008 - Az amerikai állampolgárságú Nambu Joicsiro a spontán szimmetriasértés a szubatomi részecskék fizikájában elnevezésű mechanizmus felfedezéséért, valamint a japán Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide a szimmetriasértés eredetének felfedezéséért.

2009 - Az amerikai Charles K. Kao az optikai szálakon keresztül történő fénytovábbítás területén elért alapvető eredményeiért, valamint a szintén amerikai Willard S. Boyle és George E. Smith egy képalkotó félvezető detektor, a CCD-szenzor feltalálásáért.

2010 - A Nagy-Britanniában dolgozó orosz Andre Geim és Konstantin (Kostya) Novoselov a kétdimenziós grafénra (egyetlen atom vastagságú grafitréteg, kétdimenziós szén atomrács) vonatkozó előremutató kísérleteikért.

2011. - Az amerikai Saul Perlmutter, az ausztrál Brian P. Schmidt és a szintén amerikai Adam G. Riess a világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.