Kóros agresszió, dühkitörések kísérik sok esetben az Alzheimer-kórt, az autizmust, a bipoláris zavart, a szkizofréniát, valamint más pszichológiai rendellenességeket is. Az eredmény áttörésnek számít a kóros agresszió célzott kezelésére szolgáló gyógyszer kifejlesztésében.

A Dél-Karolinai Egyetem kutatói az agresszió egy alapvető fontosságú neurológiai tényezőjét azonosították, egy receptort, amely az ellenségesen viselkedő egerekben hibásan működött. Amikor ezt az embereknél is jelen lévő receptort sikerült bizonyos szerekkel lezárni, eltűnt az egerek fölös agressziója.

A reaktív agresszió klinikai és társadalmi szempontból is alapvetően fontos probléma - idézte Marco Bortolato kutatásvezetőt a ScienceDaily című tudományos portál. Bortolato és munkatársai olyan eszközöket kerestek, amelyekkel ez az impulzív erőszak csökkenthető lenne.

Korábbi kutatások megmutatták, hogy a kóros agresszióra fogékonyabbak azok, akiknél egy bizonyos enzim, a monoaminoxidáz-A (MAO-A) szintje alacsony. Férfiaknál és hím egereknél is megfigyelték, hogy az enzimet születetten hiányosan, csökkent mértékben termelők erőszakosan reagálnak a stresszre.

A MAO-A alacsony szintje azonban embereknél csak az egyik összetevője az agresszió megjelenésének. "A másik a rossz bánásmóddal való találkozás, a két tényező kombinálódása pedig halálosnak tűnik: következetesen erőszakot eredményez felnőttekben" - magyarázta Bortolato.

Az agresszióhoz köthető agyi receptor, az NMDA kulcsszerepet játszik abban is, hogy az egyszerre több csatornán beérkező érzékszervi információknak értelmet tudjunk adni.

A tanulmányt a The Journal of Neuroscience című szakfolyóiratban ismertették részletesen.