"Még rejtélyesebb lett, miként érzékelik a mágneses mezőt az állatok" - vallotta be David Keays molekuláris biológus, aki kutatócsoportjával 3D-s szkennert használt arra, hogy a 250 ezer szeletre vágott galambcsőrből készült metszetekben lévő sejteket azonosítsa.

Úgy találták, hogy a galambok navigálási képességéért valójában a makrofágok feleltek. Ezek olyan fehérvérsejtek, melyek a fertőzésektől védik a madarakat, és nincs kapcsolatuk az aggyal.

"Nem ingerelhető sejtek és nem hoznak létre elektromos jeleket, melyeket a neuronok érzékelhetnének, így befolyással lehetnének a galamb viselkedésére" - magyarázta a kutató. Ezek a sejtek ráadásul nem csupán a madár csőrében találhatók meg, hanem egész testében.

Günter Fleissner, a Frankfurti Egyetem kutatója azonban úgy véli, az osztrák csapat nem volt eléggé alapos. "Valóban nehéz feladat megtalálni a vastartalmú dendriteket, ezért nem meglepő, hogy elnézték őket ezek a szerzők" - vélekedett a korábbi, 2000-ben közzétett dolgozatot jegyző kutatók egyikeként Fleissner.

Keays szerint a magnetoreceptorok megtalálása valóban nagyon nehéz volt, mivel igen kicsik, mindössze 20-40 nanométeresek és bárhol megtalálhatók a galamb testében.

"Egy magnetoreceptor megtalálása nem olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, hanem olyan, mintha tűt keresnénk egy tűkazalban" - jelezte a feladat összetettségét Keays.

A kutatók úgy vélik, ha sikerülne megismernünk a folyamatot, ahogyan a természet érzékeli a mágneses mezőt, akkor ezt az információt arra is használhatnánk, hogy mesterséges magnetoreceptorokat hozzunk létre. Ezeket betegségek gyógyítására is használhatnánk - tette hozzá Keays.

Az osztrák kutatók tanulmánya a Nature tudományos magazin legfrissebb számában jelent meg.