Mandre és kollégái egy sor számítógépes szimulációt végeztek el, amelyekben folyadékcseppek csapódtak be egy szilárd felületre. A légnyomás és a csepp felületi feszültsége döntő tényezők voltak.

Kiderítették, hogy egy mintegy két milliméter széles és másodpercenként pár métert megtevő tipikus esőcsepp a tulajdonképpeni becsapódás előtt néhány százezred másodperccel olyannyira összenyomódik, hogy maga körül kialakít egy légpárnát.

Ezen a párnán következik be ezután az ismert folyamat, miközben a csepp először vékony koronggá lapul, majd jellemző, koronaalakú hullámot csap maga körül, amelyben szétoszlik. Egy olyan felületen, amelynek a súrlódása nagyobb, mint a légpárnáé, ez a hatás valószínűtlenebb lenne - következtetnek a kutatók a szimulációkból.

És a légnyomás is nyilvánvalóan fontos szerephez jut - túl alacsony nyomás esetén a csepp inkább amolyan vizenyős palacsintaként terülne szét, mint hogy koronácskát képezne.

A becsapódás és szétfröccsenés folyamatát még mindig nem értjük kellő mértékben - összegezte Mandre a "New Scientist" című szaklapban. Az erről szerzett pontos ismeretek az anyagkutatás szempontjából és praktikus felhasználási területeken, például a konyhai eszközöknél lehetnének hasznosak.