Meskó Attila 1940-ben született, 1964-ben szerzett kitüntetéses diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, egy évvel később summa cum laude eredménnyel egyetemi doktorátust tett. 1969-ben kandidátus, 1977-ben a tudományok doktora lett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, majd 1995-ben rendes tagjává választotta. 1999-ben választották az MTA főtitkárhelyettesévé, majd 2005-től idén májusig az Akadémia főtitkára volt.

Meskó Attila tudományos kutatómunkájának súlyponti területe a geofizikai adatfeldolgozás és értelmezés, valamint a környezeti geofizika módszereinek vizsgálata és gyakorlati alkalmazása volt. Az utóbbi években tudományszervezési feladatai ellátása mellett a környezet és a fenntarthatóság problémáival foglalkozott. Kidolgozta és bevezette a földtani kutatásokba a gravitációs térképek szűrését, meghonosította a digitális szeizmikus adatfeldolgozást, meghatározta a veszélyeztetett létesítmények földrengésbiztonságát.