Minél drágább az üzemanyag, annál nagyobb lelkesedéssel fogadják az autósok világszerte a különböző alternatív hajtásokról szóló híreket. A csodavárók legfrissebb üdvöskéje az a Japánban bemutatott autó, amelynek üzemanyaga víz.


Elkészült a perpetum mobile?

A csodaautót prezentáló japán cég, a Genepax szerint a kiskocsi egyetlen liter vízzel egy órán át képes közlekedni, maximum 80 km/órás sebességgel. Az autózáshoz állítólag bármilyen víz megfelelő, tehát hasznosíthatnánk az esőt, vagy tankolhatnánk akár a tengerből, vagy a folyókból.

Az autót a japán gyártó tájékoztatása szerint nem belsőégésű motor hajtja, mint a mai gépkocsikat. Részleteket nem hoztak nyilvánosságra, annyit lehet tudni, hogy az elektromotort a vízből nyert hidrogénnel üzemeltetett üzemanyagcella működteti.

A szenzációs bejelentést meglehetős kétkedés kísérte a nemzetközi tudományos világban.Bór nélkül nem megy?

Amerikai és izraeli kutatók is dolgoznak azon, hogy a vízből nyerjenek hidrogént, amelyet belsőégésű motorokban, benzinhez, gázolajhoz hasonló módon lehetne elégetni, vagy üzemanyagcellák segítségével állítanának elő belőle elektromos áramot.

Ez a módszer a bór és víz reakciójakor felszabaduló hidrogénre alapul, a tervek szerint az e kutatás mögött álló konszern autójának prototípusa 2009-re készülhetne el.

Ahhoz, hogy negyvenliternyi benzin energiájával megegyező mennyiségű hidrogént nyerjünk, 45 liter vízre és 18 kilogrammnyi bórra van szükség. A lejátszódó reakció közben semmilyen káros anyag nem képződik, az egyetlen melléktermék a bór-oxid. Ez ugyan visszaalakítható bórrá, de ehhez rengeteg energia szükséges, új üzemeket kell építeni. Arról se feledkezzünk meg, hogy az autók által termelt bór-oxidot valahol le kell adni, majd összegyűjteni, és a visszaalakító üzemekbe szállítani.

Csak desztillált víz

A "vizes autók" üzemeltetéséhez tehát egy teljesen új infrastruktúrát kellene kiépíteni, és nem csak azért, mert nagy valószínűséggel desztillált vízre van szükség, hiszen a járművek hidrogénfejlesztője még csapvizet használva is hamar elkövesedne.

Összességében tehát a vizes autózás aligha lenne olcsóbb a mostaninál. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hidrogént elégető járművek is termelnek "kipufogógázt", H2O, vagyis vízpára formájában. Ez ugyan teljesen tiszta, ám hideg időben jégpályává alakítja az utakat.

A vizes autózás nagy jótéteménye a városi levegő jelentős tisztulása lehetne - a fagyveszélyes időszakokon kívül. A bór-oxidot visszaalakító üzemek ugyan erőművekhez lennének hasonlók, amelyek működtetéséhez földgáz, vagy például szén lenne szükséges, tehát a hagyományos energiahordozók így sem lennének megkerülhetők az autózáshoz. Arról nem is beszélve, hogy az új üzemek új helyeken szennyeznék a levegőt. A városi levegő megtisztítása tehát a városok melletti életkörülmények romlásával járnának.

Lényegesen jobb lenne a helyzet, ha a bór-oxidot visszaalakító üzemeket napenergiával lehetne üzemeltetni. Erre folynak ígéretes kísérletek.