Mindössze 36 év kellett ahhoz, hogy az ember látható pusztítást végezzen Afrikában - legalábbis ezt bizonyítja az az atlasz, amelyben a kontinensről készült műholdfelvételek láthatók.

A látványos képek jól tanúsítják a környezeti pusztítás sebességét: a Kilimandzsáró jégtakarójának jelentős részének eltűnése és a Csád-folyó kiszáradása a legismertebb problémák, amelyekhez csatlakozik még az erdőirtás, az urbanizáció és a mezőgazdaság terjedése.

A kontinens képét alaposan átrajzolja a fák számának csökkenése és a föld eróziója Szudánban a menekültek miatt, egy botswanai tó eltűnése, a Burundiban található Bujumbura városának terjeszkedése és a kameruni esőerdő jelentős részének elpusztítása.

A környezetkárosítás mellett elenyésző számban ugyan, de vannak pozitív eredmények is, például a nigeri fatelepítések, valamint az eritreai partvidék mangrove mocsarainak újjászületése.

Csökkenő életterület

Szakértők szerint a pusztítás legfőbb oka az, hogy Afrika lakossága 2000 és 2005 között minden évben 2,32 százalékkal nőtt, ami az átlag globális népességnövekedésnél több mint 1 százalékkal nagyobb arány. Ráadásul a lélekszám szempontjából a világ leggyorsabban növekvő országa közül 20 az afrikai kontinensen található.

Mindez azt jelenti, hogy rohamos ütemben csökken az egy főre jutó földterület, ami 1950-ben még 13,5, ma már pedig mindössze 3 hektár. Az előrejelzések szerint 2050-re másfél hektárra csökken az élhető földterület.

A növekvő lakosságszám következménye, hogy évente mintegy 4 millió hektárnyi erdőt pusztítanak el Afrikában. Az erdős területek csökkenése 35 afrikai országban, legfőképpen Kongóban, Malawiban és Ruandában jelent komoly problémát.

Az ugandai Rwenzori-hegységben gleccserek olvadása miatt aggódnak, mert 1987 és 2003 között felére zsugorodtak.