Az olimpiai éremtáblázatra tekintve minden egyes ötkarikás játékok után déja vu érzés kerítheti hatalmába a sportkedvelőket: az élmezőnyben folyton ugyanazok az országok, azaz az USA, Kína és Oroszország találhatók meg. Tokió sem volt kivétel: a legtöbb érmet az amerikai csapat gyűjtötte be, szám szerint 113-at, utánuk Kína, majd az orosz csapat következett.
Mi lehet az oka ennek a fokú dominanciának? Az adatimádóknak vannak tippjei, akárcsak a közgazdászoknak.
"A mintázatokból egyértelműen kiderül, hogy a népesség, a jövedelemszint és a politikai rendszer számít" - mondja David Forrest, a Liverpooli Egyetem közgazdásza, aki az olimpiai előrejelzéseket kutatja. A népesség azért számít, mert minél többen sportolnak egy adott országban, annál valószínűbb, hogy körükben lesznek igazán jó atléták is. "Egyértelmű, hogy nagyon kevés ember születik úgy, hogy megvan benne a potenciál, hogy világklasszis sportoló legyen" - mondja Forrest. A 633 ezer fős Luxemburg például összesen 12 sportolót küldött a játékokra és üres kézzel távozott mindegyikük, a világon a harmadik legnagyobb lakosságszámú ország, az USA, 613 atlétát nevezett, majd 39 aranyat zsebelt be.
Vannak ugyanakkor olyan országok, amelyek népességszámukhoz képest felültejesítenek: a BBC alternatív táblázatot készített, amelyben az egymillió főre jutó érmek számítanak. Itt a három érmet birtokló, 33 ezer fős lakosságú San Marino az első, csupa kis ország került előkelő helyre, az USA pedig mindössze 60. helyezett. Hazánk is javít a másik listában elért helyezésén: eszerint a tizedik legsikeresebb állam Magyarország volt az olimpián.
A népesség ugyanakkor nem minden: Forrest szerint egy szegény országban sokkal nehezebb világszínvonalú sportolókat kinevelni az erőforrások hiánya miatt.
"Elsősorban a sportban való részvételre kell hogy képesek legyenek. Lehet, hogy például nagyszerű természetes képességük van az úszásban, ami arra vár, hogy kibontakoztassák - de ha nincsenek uszodák, ez meghiúsul" - fogalmazott. A szegényebb országok versenyzői ezért általában azokban a sportágakban jeleskednek, amelyeknél nem szükséges nagy befektetés a versenyzéshez - például ilyen a birkózás -, a tehetős államok pedig inkább vitorlázásban vagy lovaglásban jeleskednek.
Ha a GDP-t is figyelembe vesszük, az orosz és a kínai csapat helyezése javul, és számos szegényebb ország is előkelő helyre kerül.
A politikai berendezkedés is közrejátszik a sikerekben: az egykori szovjet tagállamok előnyben vannak az erős sportos infrastruktúra miatt, akárcsak a Brit Nemzetközösség országai, mivel a britek jó példával jártak előttük sport terén.
Az sem mindegy, egy országban melyik sportot tartják a legfontosabbnak: Indiában például ez a krikett, amely viszont nem olimpiai sportág.