A spanyol válogatott egyik jellemzője a kiegyensúlyozottság volt a tornán. Nem csupán az eredményeket tekintve, hanem azt nézve is, hogy sokan, de tényleg sokan magukhoz tudták ragadni a vezérszerepet. Elbírták, hogy Pedri kidőlt a negyeddöntőben, elbírták, hogy Rodri kidőlt a finálé első félidejének végén, mert mindig volt, aki az élre álljon.

Dani Olmo csereemberből lett főszereplő, ő lett a torna egyik gólkirálya, a gólkirályok közül ő adta a legtöbb gólpasszt (a spanyol csapatból Lamine Yamal adta a legtöbbet), de még ennél is fontosabb, hogy a 89. percben kifejelte a labdát a gólvonalról. Lamine Yamal kapta a legjobb fiatal játékosnak járó díjat, Rodri lett a torna legjobb játékosa. Utóbbi eddig „csak” a világ legjobb hatosa volt, most már az Eb eminense.

Anglia második lett, továbbra sem tud idegen földön nagy tornát nyerni.

Egyet nem szabad elfelejteni: egy még tovább fiatalított, még a 2021-esnél is ifjabb gárda ismét bejutott a kontinensbajnokság döntőjébe. Úgy, hogy bár Jude Bellingham csak a 95. percben mentette meg őket a nyolcaddöntőben, mégis egyetlen vereséggel zárták a tornát, egyedül a spanyolok tudták legyőzni őket.

Ami a 2024-es Európa-bajnokság egészét illeti, többfajta véleményt generált.

• Az egyik legjellemzőbb bírálta az előzetesen legesélyesebbnek vélt csapatokat, de azok közül, talán kettőt leszámítva egyik sem múlta nagyon alul az eredményét tekintve a várakozásokat. Kevésbé rejtélyesen: a horvátok nagyon csalódottak voltak, hogy nem jutottak tovább a csoportból, még ha ez csak néhány másodpercen is múlt csak.
• A legtöbb heves kritikát éppen a horvátokat kiejtő, címvédő olaszok kapták, akiknek valóban semmi sem sült el jól, függetlenül attól, hogy a csoportból még továbbjutottak.
• Idetartozik a magyar válogatott szereplése, amely vitathatatlanul elrontotta a svájciak elleni első félidőt, de végül legyőzte a skótokat, szerzett három pontot. Két olyan csapat mögött zárt a csoportban, amely vitathatatlan jobb nála, s még inkább: vitathatatlanul jobban játszott a tornán. Emlegethetnénk, hogy nem volt szerencséje – akár az angolok legyőzték volna a szlovénokat, akár a portugálok a georgiaiakat, Marco Rossi legénysége továbbjutott volna – de

amekkora pech volt ez, akkora mázli volt egyben a 100. percben szerzett gól a skótok ellen, Stuttgartban.

A magyar válogatott két tételt igazolt a mostani Eb-szereplésével:

1. játékerejét tekintve körülbelül a 11-20. helyen van a kontinensen
2. a legjobb tízbe tartozó csapatok ellen csak akkor van esélye, ha kulcsjátékosai optimális formában játszanak, s a védelem nem követ el a mérkőzés folyamán egyetlen súlyos hibát sem.

Így lesz majd érdemes figyelni decemberben a világbajnoki selejtezők sorsolását, illetve előtte a Nemzetek Ligája mérkőzéseit, amelyeken a bosnyákok mellett az Eb-elődöntős holland és az Eb-negyeddöntős német válogatott lesz az ellenfele.

A tornán nagyon kevés gól esett, az 51 mérkőzésen 117. A gólátlag 2,29, ez sokkal alacsonyabb szám, mint a 2,78-as 2021-ből, de valamivel magasabb, mint az első 24 csapatos tornáé, a 2016-osé, amely 2,12 volt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szurkolók egy része unalmasnak, finomabban kevésbé látványosnak ítélte a tornát.

Szintén majdnem egységesnek mondható az a vélemény, hogy az előzetesen a torna sztárjainak, kulcsjátékosainak gondolt-jövendölt játékosok alulteljesítettek a tornán, talán a spanyol középpályást, Rodrit kivéve.

A többiek úgy tűntek, mint akik kizsigerelve, túljátszva érkeztek a tornára.

Talán idekapcsolható, hogy vasárnap este gyakorlatilag lezárult az az időszak, amelyet tekintetbe vesznek a következő Aranylabda odaítélésekor. A Real Madrid Bajnokok Ligája-győztesei közül Toni Kroos aligha kapja meg a címet, Jude Bellingham esélyes maradt, leginkább a szlovákok elleni góljának tulajdoníthatóan, s Vinícius Júnior sem játszott jól a Copa Américán. Vélhetően felkerült néhány spanyol az esélyesek listájára, Lamine Yamal, Rodri és Dani Olmo.

Ami a két elődöntős válogatottat illeti, a franciák jól védekeztek, de a támadójátékuk elmaradt attól, amit megszoktunk tőlük a korábbi nagy tornákon. Összehasonlításként: 2016-ban (Eb) 13, 2018 (vb) 14, 2022-ben (vb) 16 gólt szereztek, egyaránt hét mérkőzésen. 2021-ben (Eb) csak négy mérkőzésen hetet. Most hat meccset játszottak, s négy gólt szerzetek, ebből kettő ráadásul öngól volt, ha úgy tetszik, nem is ők szerezték. Nem bírták el, hogy Kylian Mbappé és főleg Antoine Griezmann nem játszott csúcsformában. Mbappét nagyon zavarta a maszk, akkor játszott a legjobban, amikor végre levehette.

A hollandokat külön is figyeltük, tudtuk, hogy a magyar válogatott játszik velük összel.

Harmadikként jutottak tovább egy erős csoportból (talán a legerősebből), de ott egyszer sem játszottak igazán jól. Viszont nagyon simán megverték a románokat, s túlélve az utolsó percek rohamait, legyűrték a törököket. Éles meccset vívtak az angolokkal, talán akkor játszottak a legjobban. Két liverpooli, Cody Gakpo és Virgil van Dijk kiemelkedett a csapatból, Xavi Simons előtt is nagy jövő áll, de az igazi meglepetés két középpályás Tijjani Reijnders és Jerdy Schouten játéka volt.

A németekről

Érdemes kitérni még a németekre, akikkel kapcsolatban általános vélemény, a negyeddöntőig a második legjobb futballt játszották a spanyolok után. Pechjükre éppen a La Rojával kellett találkozniuk a legjobb nyolc között.

Érdekes görbét írt le a teljesítményük. Nagyon jól kezdtek a skótok ellen, aztán meccsről meccsre esett vissza a teljesítményük, talán a dánok ellen, a nyolcaddöntőben játszottak a legkevésbé jól. De aztán a spanyoloknak méltó ellenfelei voltak, sőt – most eltekintve Cucurella vélt kezezésétől, amelyet az UEFA „tisztázott” – a Merino fejes gólja előtti 10-15 percben közelebb álltak a gólszerzéshez, mint a spanyolok. Mégis kiestek.

A német szurkolók lelkesedtek, az adott mérkőzés városában különösen. De az általános lelkesedés nem érte el a 2006-os világbajnokságét. Nyilván ennek okait még bőven elemzik majd a következő hetekben.

Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, a számok jók, főleg a vendégszurkolóknak tulajdoníthatóan. Csak két példa: a második elődöntő napján a holland, a döntőjében az angol szurkolók száma meghaladta a százezret. A németek szerint 190 országból látogatták szurkolók az Eb-t.

A tíz rendező városok szurkolói zónái összesen 5,8 millió látogatót fogadtak az előddöntővel bezárólag. A rekordot a Spanyolország–Németország negyeddöntő hozta, 547 000 látogatóval. A mérések szerint a televíziós nézettség meghaladta az ötmilliárdot, világviszonylatban.

Nagyjából 2,7 millió néző látta a stadionokban az 51 mérkőzést, ez körülbelül 53 ezer nézőt jelent meccsenként. A három évvel ezelőtti adatokat a covid miatt nem érdemes ezzel összevetni, de a német stadionok nagy befogadóképessége miatt meghaladja a franciaországi, 2016-os nézőszámot is (2 427 303)