A párizsi olimpia után nagy mozgolódás kezdődött a hazai úszósportban, ugyanis több válogatott kerettag is egyesületet váltott. A kisebb vidéki egyesületek versenyzői közül többen is úgy döntöttek, hogy a főváros felé veszik az irányt. A Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke az InfoRádióban elmondta: ennek az időszaknak a Ferencváros a nagy nyertese, hiszen többek között Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid, Németh Nándor, Kovács Benedek és Molnár Dóra is a zöld-fehérekhez igazolt. Selmeci Attila szerint mindannyian klasszis versenyzők, ezért az FTC szép jövőben reménykedhet immár az úszósportban is.

Más klubok is aktivizálták azért magukat az átigazolási piacon: a váltószámokban nagymedencés Európa-bajnok és rövid pályás vb-ezüstérmes Pádár Nikolett 2024 végén Szegedről a BVSC-hez, az 1500 méter gyorson tavaly Eb-aranyérmes Jackl Vivien pedig a héten Tatabányáról a Budapesti Honvédhoz szerződött. Selmeci Attila kiemelte azt is, hogy az elmúlt években több magyar úszó szerencsét próbált az Egyesült Államokban, és várhatóan a jövőben is lesz erre példa, mert nagyon vonzók az ottani lehetőségek mind az edzésmódszerek, mind a továbbtanulás szempontjából. A szakember szerint olyan értelemben megváltozott a sportág, hogy a magyar versenyzők többsége „ingyen pusziért már nem fogja elvégezni” azt a rendkívül kemény, intenzív edzésmunkát, amely ahhoz kell, hogy fel tudja venni a versenyt a világ legjobbjaival. Hozzátette: bár az úszás nagyon sokáig amatőr sportként volt elkönyvelve itthon, tudomásul kell venni, hogy ma már más szelek fújnak.

Kiemelte, hogy az úszókat itthon sosem dotálták annyira, mint a labdajátékok vagy más csapatsportágak képviselőit, a fizetésekben, jutalmakban óriásiak voltak a különbségek. Ebben következhet be most nagyobb változás, már az úszók is szeretnének maguknak kiharcolni nagyobb anyagi megbecsülést az elvégzett munka fejében. A úszószövetség szakmai alelnöke megjegyezte: a kisebb kluboknak, nevelőegyesületeknek nincsen olyan anyagi hátterük, mint a legtöbb budapesti vetélytársnak, ezért nem is tudják felvenni a versenyt például az FTC-vel, a Honvéddal vagy a BVSC-vel. „Nem feltétlenül indokolt ezt rossz szemmel nézni, mert sokszor előfordul, hogy egy-egy versenyző kinövi azt a klubot, ahol nevelkedett. Ha ezek a tehetségek elérik a nemzetközi szintet, akkor már olyan partnerekre van szükségük, akik még profibb körülményeket tudnak nekik biztosítani. Számos kisebb klub megfelelő forrás hiányában nem tudja előteremteni ezeket a feltételeket” – magyarázta Milák Kristóf korábbi mestere.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy-egy klubváltás után nem járnak rosszul a nevelőegyesületek sem, hiszen

az érintett versenyző eredményei után járó jutalmakból, pénzdíjakból még két évig részesülhetnek.

Selmeci Attila szerint kár lenne tagadni, hogy olyan jelentős mozgás a klubok között, mint amilyen kibontakozott a párizsi olimpia után, régóta nem volt idehaza. Mint fogalmazott, nem tudható, mi lesz ennek a vége, illetve meddig fokozódhat ez a folyamat, de úgy véli, lesz még a közeljövőben is egy-két olyan klubváltás, amelyre sokan felkapják majd a fejüket.

A jelentősebb elvándorlás ellenére Selmeci Attila továbbra is azt gondolja, hogy a vidéki bázisok, nevelőműhelyek nagyon komoly szerepet töltenek be a magyar úszósport sikereiben, hiszen ott alapozódnak meg azok a kiváló eredmények, amelyeket a versenyzők elérnek későbbi pályafutásuk során. Mint mondta, uszodák és vízfelületek tekintetében elég jól állunk vidéken is, így adottak a lehetőségek ahhoz, hogy a gyerekek megkapják a szükséges edzésmennyiséget, terhelést. „Edzőink nagyon komoly szakmai munkát végeznek. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Európában, de akár a világon is igen előkelő helyet foglalunk el a létesítmények, illetve azok felszereltségét illetően. Korszerű uszodákban, jó körülmények között lehet edzéseket tartani. Európában nagyon kevés országban van annyi 50 méteres uszoda, mint nálunk” – fejtegette a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke.

Külön felhívta a figyelmet arra, hogy az Úszó Nemzet Program részletesen foglalkozik az alapfokú úszásoktatás sportszakmai hátterének biztosításával, gyakorlati megvalósításával, valamint az optimális tanuszodák tervezésével és a korábban megépült létesítmények funkcionális felülvizsgálatával. Mindez azt jelenti, hogy a gyermekek kiváló körülmények között sajátíthatják el az alapokat felkészült, tapasztalt szakemberek kezei alatt. Selmeci Attila közölte: a szakmai tudás adott, a magyar edzők bebizonyították az évtizedek során, hogy magas szintre fel tudják hozni a versenyzőiket. Bizonyos határok, korlátok ugyanakkor mindig lesznek, ezért úgy véli, a továbbfejlődés szempontjából egyáltalán nem baj, ha a legtehetségesebbek közül néhányan vidékről a fővárosba igazolnak. Megjegyezte: máshol van a teljesítőképesség maximuma egy vidéki nevelőegyesületnél és máshol egy nagyobb, jobban felszereltebb, profibb budapesti klubnál. Mint fogalmazott,

„hiába vannak jó edzők, hiába adottak a jó körülmények vidéken, ha nem tudnak e mellé fejlődési lehetőséget biztosítani”.

Bár az úszás egyéni sportág, sok függ attól is, milyen emberek veszik körül az adott sportolót, illetve milyen erősségű edzőtársakat kap maga mellé. Azok a legeredményesebb és a leghasznosabb edzések, amelyek során valós versenykörülményeket tudnak biztosítani az edzők. Selmeci Attila hozzátette: igazán nagy eredményeket ott lehet elérni, ahol csapatmunka, illetve csapatépítés folyik, és ahol összegyűlnek egy-egy edző vagy stáb kezei alatt a legnagyobb klasszisok.

Az úszó szövetség szakmai alelnöke a vidéki műhelyek közül kiemelte a győri, a pécsi és a kaposvári bázist, ahol hemzsegnek a tehetségek. Mint mondta, ezekről a helyekről számos olyan versenyző indult, akik már letették a névjegyüket például az ifjúsági Európa-bajnokságokon, és hasonló sikerekben reménykedhetünk a jövőben is.

Mikor válik elkerülhetetlenné az edzőváltás?

Bár például Plagányi Zsolt esetében előfordult olyan váltás is, hogy edző követte tanítványát vagy tanítványait egy másik klubhoz, sokszor edzőváltással is jár egy-egy átigazolás. Selmeci Attila ezzel kapcsolatban megjegyezte: addig nem szokott probléma lenni, amíg egy úszó fejlődik, és évről évre lépeget előre nevelőedzője vagy aktuális mestere irányításával. Ehhez kell egyfajta összhang. Ha azonban a versenyző megtorpan vagy visszaesik a teljesítménye, és úgy érzi, hogy ennek nem az az oka, hogy kevesebbet dolgozik, akkor merülhet fel adott esetben az edzőváltás lehetősége. Ha az úszó mindent megtett az edzéseken a sikerért, mégsem jönnek az eredmények, akkor általában először az edzésmódszereken változtatnak. Ha ez sem éri el a remélt hatást, nem ritkán akkor válik elkerülhetetlenné a kenyértörés edző és tanítvány között, mert ilyenkor sokszor előfordul, hogy megrendül a bizalom a felek között.

Selmeci Attila elmondta: a váltásban gondolkodó versenyzők leginkább abban szoktak bízni, hogy egy új edzővel és az ő új módszereivel ismét szárnyra kapnak, ami nem alaptalan elgondolás, mert

„bizonyos hasonlóságokon kívül nincs két egyforma módszerrel dolgozó edző, mindegyik szakember a saját önálló elképzelései szerint vezeti az edzéseit”.

Az úszószövetség szakmai alelnöke szerint ha az új edző, az új edzésmódszer újabb fejlődést tud biztosítani, sokat nyer a versenyző. Néha azonban a váltás sem segít, és az érintett egyszerűen akkor sem tudja hozni a korábbi jó eredményeit, ha környezetet vált.

Selmeci Attila hozzátette: minden azon múlik, kap-e újabb nagy löketet a versenyző, illetve ki lehet-e őt mozdítani a stagnáló állapotból. Hangsúlyozta, hogy nem lehet siettetni a folyamatot, várni kell legalább egy évet, hogy működik-e a kémia az új edzővel, mert legalább két ciklust kell együtt végigdolgozni ahhoz, hogy kiderüljön, hová jutott a sportoló. A szakember szerint ennek fényében kell majd néznünk a közeljövőben, hogy mennyire érte el a kívánt hatást egy-egy átigazolás vagy edzőváltás.