A magyar sportújságírók ötödször választották meg az év férfi parasportolójának Kiss Péter Pál kajakost, aki a tokiói játékokat követően Párizsban is paralimpiai bajnok lett. A 21 éves sportoló a Magyar Állami Operaházban tartott díjátadó gála végén az InfoRádióban beszélt a tavalyi nehézségeiről és arról is, hogy milyen tényezők és kik segítik évről évre a csúcsra.

Visszatérő és rutinos szereplője már az év elejei díjátadó gáláknak. Mitől különlegesebb ez a díj, mint a korábbiak?

Hatalmas élmény bármikor, bármelyik évben megnyerni egy ilyen szavazást. Kifejezetten örülök a mostani elismerésnek, mert ha visszatekintek az elmúlt évemre, nagyon nehéz volt a kijutás kiharcolása a paralimpiára. Nem volt könnyű a felkészülési időszak sem, tényleg kemény év volt. Óriási megtiszteltetés, hogy ismét én kaptam meg ezt a díjat, amivel megkoronázták a 2024-es évemet.

Melyik volt a legfontosabb momentuma 2024-nek? Említette, hogy voltak nehézségei, és bizonyos dolgok szinte az utolsó utáni pillanatban dőltek el, szerencsére a paralimpiai győzelem nem ilyen volt.

Így van. Nehéz megmondani, hogy melyik volt a legfontosabb pillanat, mert azért több ilyen is akadt. Talán az a júliusi nap, amikor eldőlt, hogy utazhatok Párizsba. Egy csapattársam helyett én kaptam meg a lehetőséget, és az biztosan egy nagyon meghatározó momentuma volt az egész évnek.

Mikor kezdte újra érezni magában az erőt, hogy ismét olyan formában tud kerülni, aminek köszönhetően sikeres lehet a nyár két legfontosabb eseményén, de főleg a paralimpián?

Igazság szerint még a válogatón sem éreztem. Akkor is volt még bennem egyfajta félelem, hogy mi lesz. Előtte nagy fájdalmaim voltak, még a válogató előtti délelőtt is elmentem a gyógytornászhoz, hogy hátha kapok valamilyen csodakezelést. Ilyen előjelekkel vágtam neki a válogatónak.

A paralimpia előtti hetekben a különböző eseményeken, így például a csapatfotózáson is nagyon ritkán lehetett mosolyt látni az arcán, pedig ön alapvetően egy nagyon jókedvű ember.

Igen. Nem tartom magam egoistának és büszkének sem. Az bántott nagyon, hogy címvédőként nem így kellett volna kvótához jutnom. Az az igazság, hogy ez így nem volt egy bajnokhoz méltó.

Volt nagy ünneplés a címvédés után? Hogy telt a regenerálódás időszaka a paralimpiát követően?

Jól telt, és nagy szükségem is volt rá egy ilyen nehéz szezon után. Mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon kimerültem. Jólesett a pihenés, sok időt tölthettem a családommal. Kaptam közben egy kiskutyát, egy tacskót, és vele is többet tudtam foglalkozni az elmúlt időszakban. Eléggé kitoltuk a pihenőt, decemberig nem nagyon edzettem.

De most már akkor újra az edzésmunka van a fókuszban?

Abszolút. Teljes gőzzel zajlik a felkészülés, százszázalékosan a májusi világkupára koncentrálunk.

A díjátadás előtti laudációban elhangzott, hogy akár még két ciklus és két nagy paralimpiai siker is benne lehet a pályafutásában. Az említett nehézségek ellenére évről évre megnyerte a legnagyobb versenyeket. Milyen tervei vannak még a jövőben? Mit szeretne még elérni?

Ehhez a bölcs becsléshez azért nekem is lesz egy-két szavam. Én rövidebb távlatokban szoktam gondolkodni. Azt tudom most biztosan kijelenteni, hogy a Los Angeles-i paralimpián mindenképpen ott szeretnék lenni. A következő négy évben edzésben akarok maradni, minél több versenyen szeretnék elindulni. Meglátjuk, hogy 2028 után mi lesz, azt most még nem tudom. Most csak erre az évre fókuszálok, és nagyon remélem, hogy elkerülnek a sérülések. Ez az elsődleges célom.

Mennyire tartja küldetésének, hogy még jobban megismerje a közönség a parasportolókat?

Fontosnak tartom, hiszen nagyon kemény melót végzünk. Ugyanúgy mi is minden edzést nagyon komolyan veszünk, mint az ép sportolók. Sokkal beszédesebb lenne, ha esetleg eljönnének az emberek egy-egy edzésünkre, és akkor látnák hogy dolgozunk és mennyit szenvedünk. Naponta két-három edzésünk van, aztán gyógytorna, masszázs, dietetika. Tényleg ugyanazt csináljuk mi is, mint az épek.

Mit tart a legnagyobb erősségének? Mi a kulcsa a sikereinek?

A fókuszáltság. Mindig, minden helyzetben próbálok elvonatkoztatni az óriási téttől. Amikor ellövik a rajtpisztolyt, akkor kikapcsolok, és csak az a 200 méter számít, ami előttem van. Szerintem az a nagy erényem, hogy mindig higgadtan tudok versenyezni.

(A nyitóképen: Kiss Péter Pál paralimpiai bajnok kajakos, miután átvette az Év fogyatékos férfi sportolója díjat Kökény Beatrix Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázótól és férjétől, Imre Géza világ- és Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüst- és bronzérmes párbajtőrvívótól a Magyar Állami Operaházban 2025. január 13-án.)