Meglátása szerint a női pólóválogatott vb-ezüst eredménye várható volt. A csapat már az utóbbi időkben is remek eredményeket ért el, és most is nagyon egységes és taktikus volt, ezért joggal remélték, hogy akár győzhetnek is az amerikaiak ellen a döntőben, amihez végül nem sok hiányzott. Úgy véli, hogy a „csajok” nemcsak nagyon tehetségesek, de megvan az az ambíció és elszántság is bennük, ami a végső győzelemhez szükséges. A szakvezetést – élükön Bíró Attila szövetségei kapitánnyal – is nagyon profinak tartja.

Amellett, hogy minden játékost klasszisnak tart a maga nemében, a csapatkapitány, Keszthelyi-Nagy Rita szerepének fontosságát külön kiemelte. A Nemzet Sportolója szerint egy női mérkőzésen az is fontos, hogy valamiképp a másik csapat is gyengén játsszon, amit taktikailag is „meg lehet oldani”, így például a szombati mérkőzésen az amerikaiak nem nagyon találták a magyar védelem gyenge pontját. Ugyanakkor az Egyesült Államok kapusa is klasszis teljesítményt nyújtott a fináléban (is) – ismerte el az olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó. Hozzátette, az amerikai válogatott ellen egyébként sem könnyű játszani. A tengerentúlon 40-50 ezer igazolt versenyző van, miközben idehaza 2-3 ezer.

Mindeközben a magyar férfi vízilabda-válogatott csupán a hetedik helyen végezett a budapesti vizes-vb-n. Az eredménnyel kapcsolatban Faragó Tamás úgy fogalmazott: „ha Rajki Béla bácsi szavait idézzük, miszerint a második hely is kudarc, akkor azt gondolom, hogy

ez eléggé blamázs eredmény”.

Szerinte ennél mindenki többet várt, azt gondolva, hogy akár a tornát is megnyerhetik.

Zalánki Gergő vízilabdázó az utolsó, Montenegró elleni győztes meccs után úgy nyilatkozott, hogy hiányzott a csapatmunka. Faragó Tamás szerint sok játékosnál inkább az volt észrevehető, hogy a valóság és a magáról kialakított kép nem állt összhangban, ami nem feldobta, hanem inkább lenyomta őket. Éppen ezért szükségét látná olyan játékosoknak is, akik a mérkőzéseket „másképp akarják megélni”. „Én is voltam játékos, én is ismerem az érzést… ez a csapat nem nyerni, hanem túlélni akart, de a kettőnek egészen más az energiatartalma, és az eredménye is csak az ismert lehet” – magyarázta.

A spanyol–olasz döntőt illetően azt mondta, hogy valóban a két legjobb együttes jutott a fináléba, akik korszerű, szellemes és látványos vízilabdát játszottak. Faragó Tamás a legszimpatikusabbnak azt találta, hogy egyik csapaton sem látszott, hogy egy pillanatra is feladta volna a mérkőzést. A vízilabda fejlődésének irányát tehát egyértelműen ez a két csapat prezentálta Budapesten – tette hozzá.

A vb miliőjét röviden úgy csodálatosként jellemezte. Mint mondta, a vízilabdázók többsége minden pillanatban „el volt ájulva”, hogy milyen fantasztikus volt a közönsége, és hogy milyen népszerűségnek örvend a sportág Magyarországon. Szavai szerint mindenki a legjobbakat mondja a szervezésről és dicséri Magyarországot és Budapestet, nem érdemtelenül.