Először a lejátszott mérkőzések számát vették figyelembe, ebben szerepet játszott az is, hogy 2020 nyarán néhány országban nem fejezték be a koronavírus-járvány miatt a 2019–2020-as idényt. A magyar élvonalban, az OTP Bank Ligában (a tanulmányban használt néven az NB I-.ben) 341 meccset vettek figyelembe, ez nagyjából közepes nagyságú adat a többivel összehasonlítva. A legmagasabb mérkőzésszáma az angol második vonalnak, a The Championshipnek volt: 954.

A következő vizsgálódási szempont a tényleges játékidő volt. Ez az elemzett 37 versenysorozatban átlagosan 61,3 százalék volt. A legmagasabb értékeket Izraelben (66,9 százalék), Hollandiában (65,6 százalék) és Oroszországban (65,4 százalék) mérték. A Bajnokok Ligájában (64,7 százalék) és az Európa Ligában (62,5 százalék) is viszonylag magas értéket jegyeztek fel. Érdekes, hogy a spanyol La Liga (59,3 százalék) az egyedüli az öt legerősebb bajnokságból, amelyben ez a mutató az európai átlag alatt van. A mindössze 55,9 százalékos tényleges játékidővel a spanyol másodosztály kullog e tekintetben a sor végén. Figyelemre méltó, hogy az angol, az olasz, a francia, a német és a spanyol második osztályában, valamint a cseh, görög, portugál és skót élvonalban meglehetősen gyakran megtörnek a mérkőzések. A magyar élvonal a lista 19. helyén áll, az arány nagyjából megegyezik a Premier League-ével.

A miénk 61,4 százalék, az pedig 62.

A megvizsgált bajnokságok, illetve kupák átlagos mérkőzésideje 96 perc és 14 másodperc, ez minden bizonnyal összefüggésben van a koronavírus-járvány miatt engedélyezett cserékkel és a VAR használata miatt hosszabbításokkal is. A leghosszabbak a török bajnoki meccsek, ahol átlagosan kilenc (!) percet hosszabbítottak a játékvezetők. A legrövidebbek a szlovák bajnokik, de ott is 4 perc 25 az „extra idő”. A topligákban az értékek 7 perc 26 (Premier League) és 6 perc 22 (Ligue 1) között vannak. Érdekes, hogy a BL (6 perc 12 másodperc) és az Európa-liga (6 perc) mérkőzésein is alacsonyabb játékidőt mértek. Az NB I meccseinek átlagos játékideje 95 perc és 11 másodperc volt, figyelemre méltó, hogy ezzel a legrövidebb játékidejűek között van, a skót Premier League-et leszámítva régióbeli bajnokságokkal, a szerbbel, a szlovénnal és a szlovákkal. Érdekes lesz majd figyelni, hogy a VAR hazai bevezetése nyártól mennyivel növeli meg a mérkőzések idejét.

A CIES vizsgálata kitér annak megállapítására, hogy nincs összefüggés tényleges játékidő százalékos aránya és a mérkőzések teljes hossza között. Ez azt mutatja, hogy a játékvezetők nem a játék folyamatosságából indulnak ki, amikor hosszabbításra van szükség. Ez arra ösztönözheti a hátrányban lévő csapatok játékosait, hogy töredezze szét a játékot, tudván, hogy a játékmegszakítás nem lesz nagy hatással a hosszabbítás léptékére.

A következő vizsgálódási pont az volt, mennyi időt van játékon kívül a labda. A fő ok erre az, hogy a labda elhagyta a játékteret. Ennek összesített időtartama átlagosan a mérkőzések húsz százalékánál is több.

Ebben az esetben is meglehetősen markánsak a különbségek a bajnokságok között, az értékek az angol második vonal és a skót Premier League-ben majdnem 25 százalék, ellenben az izraeli bajnokságban vagy az olasz Serie A-ban nagyjából 18 százalék. Feltűnően kicsi ez a szám a Bajnokok Ligájában is (18,2).

A magyar bajnokságban is körülbelül a találkozó egy ötöde (20,1 százalék) alatt nincs játékban a labda.

A statisztika – tegyük hozzá, nem meglepő módon – azt igazolja, hogy összefüggés van az uralkodó stílus és a játékidő között. Ott, ahol rövidpasszos játékkal operálnak, többet van játékban a labda, mint ahol hosszú átadásokkal, ívelésekkel építik a támadásokat.

Új terület a szabálytalanságok miatti játékmegszakítás. Átlagosan a teljes meccsidő 14,8 százalékát veszik el az elemzésben érintett 37 sorozatban. A bajnokságok közötti különbségek figyelemre méltóak. Valójában az értékek a görög Szuperliga (19,0 százalék) és a holland Eredivisie (11,5 százalék) értéke között ingadoznak. Észak- és Nyugat-Európa bajnokságai azok közé tartoznak, ahol a szabálytalanságok miatt kevés időt vesztegetnek el, míg a kontinens déli és keleti bajnokságai ellentétes adatokat produkálnak. A Bajnokok Ligája (13,6 százalék) és az Európa-liga (13,9 százalék) is az európai átlag alatt van, miként az angol Premier League (12,5 százalék) és a német Bundesliga 1 (13,0 százalék) is. A magyar bajnokság vonatkozó értéke 15,2 százalék.

Szinte magától értetődik, hogy az elvesztett játékidő és a szabálytalanságok száma pozitívan korrelál. Így ugyanazokat a földrajzi különbségeket találjuk, mint amelyeket a korábban kiemeltünk. Az összes elemzett sorozat átlagát tekintve mérkőzésenként 28 szabálytalanságot követnek el, a legtöbbet a szerb élvonalban (35,6), a legkevesebbet az angol Premier League-ben (21,5). A játékvezetési stílus különbözőségei is magyarázzák ezeket a számokat. A magyar NB I az elkövetett szabálytalanságok számát tekintve tizenkettedik, tehát a mezőny felső harmadában van.

Átlagosan egy szabálytalanság 30,6 másodperces játékmegszakítást eredményez.

Ebben az esetben is fontosak a különbségek. Törökországban (35,1) másodperc az átlag, míg Spanyolországban, valamint Angliában, illetve Fehéroroszországban Szerbiában és Svédország, s mindenek előtt Izraelben. Nálunk 28,3 másodpercig áll a játék, ezzel a legkevesebb idő elvesztegető ötösben vagyunk.

A tanulmány legfontosabb sugallata, hogy nincs összefüggés a tényleges játékidő és a mérkőzések teljes hossza között. Ez azt jelzi, hogy a játék folytonosságának csekély hatása van a játékvezetőknek a hosszabbítás léptékére vonatkozó döntésére. Az országok között megfigyelhető eltérések inkább a nemzeti (futball)hagyományokhoz, stílusbeli eltérésekhez kapcsolódnak.

A CIES elemzői szerint a tiszta játékidő bevezetése hasznos lehetne, de számos további kérdést is felvetne.