Többféle lavinát lehet megkülönböztetni. Sokszor ki tud alakulni lavina úgy, hogy nagy mennyiségű friss hó leesik, és ez a saját súlyánál fogva megfelelő meredekségű lejtőn meg tud indulni magától. Ezeket porhó lavináknak szoktuk hívni - mondta az InfoRádiónak Farkas Gyula alpesi hegymászóoktató.

Van egy másik fajta lavinatípus, a deszkalavina. Ez akkor alakul ki, amikor különböző hórétegek nem tudnak normálisan egymáshoz tapadni, és megindulhat például ha valaki végiggyalogol vagy síel a hórétegen, vagy éppen átvonul egy zergecsorda. A balesetek jelentős részében ilyen lavinákról szoktunk beszélni, a legtöbbször ez szokott problémát okozni.

Van egy harmadik fajta lavinatípus is, ez leginkább tavasszal, illetve nyár elején szokott kialakulni. Ez az úgynevezett alaplavina, amikor a teljes hóréteg tapadóképessége megszűnik a hegyoldal és a hóréteg között, és ilyenkor meg tud indulni. Ebben a túlélési valószínűség szinte nulla.

Farkas Gyula felhívta a figyelmet : érdemes a hegyi mentő szolgálatoknak, illetve a lavinakutató szolgálatoknak a jelentéseit megnézni, mielőtt valaki egy térségbe elmegy túrázni vagy síelni.

"Az öt fokozatú skálán az egyes, illetve kettes lavinaveszély az, amikor egyáltalán felmerülhet, hogy elindulunk. A hármas fokozat a megfontolandó kategória. Ilyenkor már spontán lavinák könnyedén meg tudnak indulni. Ezekben az esetekben, főleg képzetlenül, nem érdemes kimozdulni. A balesetbiztosítók sem fizetnek abban az esetben, ha a lavinafokozat az adott térségre hármas vagy annál magasabb. A négyes vagy ötös pedig a merő öngyilkosság kategória" - mondta a hegymászóoktató.

Arról is beszélt : fontos, hogy amikor téli túrára megyünk, soha ne menjünk egyedül, illetve soha nem menjünk úgy, hogy nincs nálunk lavina jeladó, lavinalapát és lavinaszonda. "És ami a legfontosabb, olyan emberekkel menjünk, akik ezeket tudják használni. A téli túrázás, akár a Tátrába megyünk, akár az Alpokba, nagyon veszélyes dolog, magas hegységben ez hegymászó tevékenységnek minősül, még akkor is ha csak gyalogolunk".