Egyébként: meg. S miközben ezt kijelentjük, gyorsan hozzátesszük, jó futballistákból áll az Inter - ezen a szinten nyilván nem lehet nem jó futballistákkal nyerni -, de biztosan nem ez a mostani akárcsak az 1995 óta íródó Massimo Moratti érában is a legerősebb állomány. José Mourinho 2004-ben úgy ült fel Európa trónjára a Portóval, hogy nem az övé volt a legjobb, legvirtuózabb keret. Most megismételte ezt a mutatványt.

Hiába lett Lionel Messi a gólkirály, aligha volt a sorozatban jobb, fontosabb szereplő Diego Militónál, jobb középpályás Wesley Sneijdernél. Aligha szerzett bárki is több labdát Esteban Cambiassónál, nem kápráztatta el jobban fizikumával és tudásával senki sem a semleges nézőket, mint a veterán Javier Zanetti, nem volt jobb belső védő kettős Lúciónál és Walter Samuelnél, vagy senki sem élt meg nagyobb metamorfózist, mint a nehezen kezelhető, egyénieskedő sztárból Milánóban kiváló csapatjátékossá lett Samuel Eto'o - ez a siker elsősorban José Mourinhóé. Aligha nyert volna más BL-t ezzel az Interrel.

Ellentétben a 2008-2009-es idény szinte készen kapott csapatával, ez a mostani már valóban az övé volt. A nyáron Morattitól megkapta azokat a játékosokat, akiket kért, Ibrahimovic eladása nem csak pénzt, hanem stílusváltást is hozott a fekete-kékeknek.

Mourinho beépítette a csapatába Lúciót, Thiago Mottát, Diego Militót, Samuel Eto'ót, majd a később érkezett Goran Pandevet - ami egyfajta válasz ara is, hogy lehetett volna-e eredményesebb a Real Madrid a mostani szezonban annyi új játékossal. Alkalmasint lehetett volna, vegyük csak az Inter példáját.

Az olasz bajnoknál Mourinho a saját játékát játszatta, s ahhoz megtalálta a megfelelő embereket. Nehezen lenne értelmezhető a kritikaként megfogalmazott "de nem ők játsszák a legjobb futballt" - mert hogy ők nyerték meg a legtöbb trófeát. Persze, ne ragadjunk le a szavaknál, vagy éppen citáljuk az ellenfél csapatkapitányának, Mark van Bommelnek a mondatát, aki azt mondta: "Nem a legjobb, hanem a leghatékonyabb csapat győzött".

A Bayern nem játszott képességei csúcsán - mert az Inter nem hagyta. Végtére is ez az ellenfél "dolga". Philipp Lahm szerint túlságosan tisztelték az ellenfelet, Lous van Gaal szerint félsz volt a játékosokban. Thomas Müller a Bundesligában alighanem belőtte volna egy bajnokin a helyzetét, itt kihagyta.

Louis van Gaal mondta, Mark van Bommelnek a német ligában háromméternyi előnye van a labdaátvételnél - itt 30 centije volt, s három interes ugrott felé azonnal. Az Inter hatékony védekezéséhez hozzátartozik: Mourinho játékosai (főleg, hogy Motta most nem játszott) nem tévesztették össze a keménységet, a határozottságot a durvasággal.

Az Inter 34 százalékban birtokolta a labdát a Bayern 66-jával szemben, a mérkőzés jelentős részében védekezett, de kevesebb szabálytalanságot követett el, mint a labdát birtokló ellenfél (13-16). Christian Chivu, akinek bár a legnehezebb ellenfél jutott, de kétségtelenül az Inter gyenge láncszeme volt, négyszer szabálytalankodott, a csereként beállt Dejan Sztankovics háromszor. A többiek összesen hatot!

Az Inter célba ért, s ezzel egy történet véget ért. José Mourinho a döntő után a Sky Italia mikrofonjába belemondta, amit mindenki már napok óta sejtett: május 22-én irányította utoljára az Intert. Azt mondta: "Mindent megnyertünk, nincs már több teendőm. Megnyertünk minden olasz trófeát, s a Bajnokok Ligáját is, ami nekem többet ér a klubvilágbajnokságnál és az európai Szuperkupánál is. Megkönnyeztem a győzelmünket, mert az Inter sokat jelent nekem, s örökre szeretni fogom. De az olasz futballt nem, ott nem vagyok otthon."

A spanyol lapok biztosra veszik, hogy a Real Madrid lapzártánk után, hétfőn, meneszti Manuel Pellegrinit, s José Mourinho lesz a következő edző. Évi tízmillió eurós luxusfizetéssel.