Marcos Evangelista de Morães 1970. június 19-én, São Paulóban született. Testvérei, Marcelo, Mauricio, Mara és Margarete hozzá hasonlóan M betűs keresztnevet kaptak.
A Crack nevű futballiskola, majd az Itaquaquecetuba neveltjének 1989-ben szerződést ajánlott a São Paulo FC. Az év november 26-án a Goiás ellen mutatkozott be a profik között.
Az elkövetkező fél évtized temérdek sikert hozott, a világhírű edző, Telé Santana keze alatt a világ akkori legerősebb klubcsapata formálódott. A São Paulo FC összesen 11 címet, köztük kétszer Libertadores-kupát, kétszer Világkupát nyert, okkal tartották a világ legerősebb klubcsapatának.
1993-ban Cafù iránt egyre gyakrabban érdeklődtek az európai sztárklubok is. Az 1994-ben az Egyesült Államokban rendezett világbajnokság döntőjében Jorginho sérülése után már a 21. percben beállhatott, csapata egyik legjobbja volt a hátralévő közel száz percben.
Fél évvel később a montevideói El País által felkért szakértők Dél-Amerika legjobb, a szubkontinensen futballozó játékosának választották. Akkorra Cafù már európai klub játékosa volt, közel 3,6 millió dollárért a nagy terveket szövő Real Zaragoza vette meg.
Az ízig-vérig paulista futballista nehezen tudott beilleszkedni az egészen a KEK-győzelemig menetelő gárdába. Még az idény vége előtt hazaszerződött a Palmeirasba, annak ellenére, hogy előző két egyesülete egymással kötött szerződésében szerepelt egy különleges kitétel: a Zaragoza csak akkor adhatja el a Palmeirasnak a játékost, ha az SPFC nem tart rá igényt azon az áron.
Ezért aztán a Palmeiras kiharcolta, hogy a Zaragoza a Juventudénak adja el a játékost, akit aztán néhány héttel később le is igazolt. A zöld-fehérekkel nagy sikerei voltak, mégis újra átszerződött Európába. Olaszországban tíz éve a campionato legkiválóbb szélsőhátvédjei között ünneplik.
Az AS Romával bajnoki címet nyert, s volt bajnoki ezüstérmes. Technikai képzettsége legendássá lett.
2003-ban a Milan BL-győztes csapata vásárolta meg. A Milannal nyert bajnoki címet, európai Szuperkupát, s játszott a 2005-ös BL-döntőben is.
2006 januárjában, édesapja betegsége miatt, felvetődött, hogy visszaszerződik Brazíliába, a São Paulo FC-hez. Végül azonban maradt Milánóban.
A világbajnoki cím megnyerése után mezére az Irene szót festették. Ez legszűkebb pátriájára, Jardim Irenére utalt. Ott született, s ott is élt 22 éves koráig. Létrehozott egy alapítványt, amelynek segítségével 300 szegény gyereket tanítanak az iskolákban, s a tehetségeseket még a futballpályákon is. Fizeti a paulista harmadik ligában szereplő Marcílio Dias nevű klub költségeit is, amelyben 2002 februárja óta valóságos utánpótlásnevelő-központ működik.
Futballistaként használt nevét egy, a hetvenes években a Fluminensében és az Atlético Mineiróban szerepelt sztár Cafuringa tiszteletére választotta.
