A neve talán nem utal rá, máltai eredetű családba született, a walesi Cardiffban, 1979. július 13-án. Srácként a Caer Castell FC csapatában kezdett játszani - bár, mivel édesapja volt az edző, protekciója is volt, nem kellett neki hátszél a szárnyaláshoz.

Hamarosan már a Kanárik között repkedett, a Norwich City játékosa lett. Már apa volt, amikor 17 évesen, 1997. március 15-én bemutatkozott a profik között: néhány héttel korábban született meg az első fia, gyerekkori szerelmétől, Claire Jansenentől.

A későbbiekben sem vesztegette az idejét, a következő, az 1997-1998-as szezonban már megvetette a lábát az első csapatban, sőt bekerült a walesi válogatottba is. 1999 nyarán megsérült, egészen áprilisig játékképtelen volt. Közel tízhónapos kihagyás után visszatért, de már csak néhány meccsre.

Kinőtte a Norwich-ot. Klubváltásában a pénz dominált: hiába érdeklődött iránta a Newcastle, a Tottenham és a Celtic is, a milánói Internek eladott Robbie Keane vételárából bőkezű ajánlattal előálló Coventry Citynek mondott igent. A Norwich nem járt rosszul: 6,5 millió fontot kapott Bellamyért.

A Kanárik lehet, hogy nyertek az üzleten, a walesi csatár nem. Harmincnégy bajnoki meccsén mindössze hat gólt szerzett. Ennek ellenére a Newcastle továbbra is érdeklődött iránta. Sőt, 2001 nyarán Sir Bobby Robson, az akkori menedzser le is szerződtette, ideális éktársat találva benne Alan Shearernek.

Bellamy képviselte a gyorsaságot, a kilencvenes évek leggólerősebb angol csatára a tapasztalatot. Kettősük nagyszerűen működött: a csapat kiharcolta a BL-szereplést, Craig Bellamyt pedig, Steven Gerrard előtt, megválasztották a szezon legjobb fiatal játékosának.

A villámléptű walesinek még a következő szezonban is akadtak nagy pillanatai, emlékezetes, hogy a Feyenoord ellen szerzett két góljával jutottak be a Szarkák a Bajnokok Ligája második csoportkörébe. Ám a következő a következő meccsen durván belerúgott az Inter egyik védőjébe, hárommeccses eltiltást kiérdemelve.

E büntetést akár mérföldkőnek is tekinthetjük, akkortól megfagyott körülötte a levegő a Saint James' Parkban. Igaz, korábban sem volt angyal (2002-ben már a rendőrségre citálták, miután megütött egy nőt egy éjszakai bárban), de attól kezdve belekötött szinte még az élő fába is.

Nem sokkal az Inter elleni ámokfutása után megint egy lokálban okozott botrányt, majd 2004 márciusában, ellenérzését kifejezendő, egy széket vágott John Carverhöz, a Newcastle menedzser-asszisztenséhez, kevésbé előkelően, pályaedzőjéhez.
Bobby Robsonba nem kötött bele, de a menedzserváltás után az utóddal, Graeme Sounesszel már összerúgta a patkót. Kölcsönösen megutálták egymást, miután Bellamy szerint az egykori világklasszis középpályásból lett főnök egyszerűen hazudott vele kapcsolatban az újságíróknak.

Ebbéli nézetét, persze, ki is fejtette nekik, mire Souness éppen úgy 80 ezer fontra büntette, mint most, bő két évvel később, Benítez. Ettől kezdve Bellamynak nem volt maradása a Newcastle-ben. A Szarkák vezérkara eleinte a Birmingham Citynek akarta eladni, de Bellamy küldött egy sms-t Sounessnek és a klubelnöknek, Freddy Shepherdnek, mégpedig azonos szöveggel: "Én Craig Bellamy vagyok, s nem szerződöm gyenge futballcsapathoz.".

Erre a klub kölcsönadta a Celticnek, ahol a walesi csatár megint megmutatta, hogy kivételes képességű játékos: 12 bajnoki meccsen hét gólt szerzett, s megnyerte élete első trófeáját, a skót FA-kupát.

A skót sztárklub szívesen meg is vette volna, ám Bellamy inkább visszatért a Premiershipbe, az egykori walesi szövetségi kapitány, Mark Hughes játékosa lett a Blackburnben. Huszonhét mérkőzésen 13 gólt szerzett, de megint nem fér a bőrébe.

Miután a Newcastle United kikapott a Manchester Unitedtől az FA-kupa elődöntőjében, a vad walesi finoman szólva is vérforraló, már-már becsületsértő sms-t küldött Shearernek és a klubelnök fiának, Kenneth Shepherdnek.

Később ügynöke azt mondta, Craig elveszítette a telefonját, fogalma sincs arról, ki kiküldhette ezeket a csúnya mondatokat a címzetteknek. Shearer kevésbé volt fifikás: azt mondta, ha Bellamyt meglátja a Saint James' Parkban, kirugdossa a gatyájából.

2006 nyarán a Liverpoolhoz szerződött, s ha nem is zárt parádés idényt, barcelonai játékával, góljával és gólpasszával sokat tett azért, hogy a Vörösök kiverjék a címvédőt. Alig néhány nappal azt követően remekelt a Nou Campban, hogy a portugáliai edzőtáborozás során golfütővel támadt klubtársára, John Arne Riisére.