Stork Natasa az InfoRádiónak a szerep mellett beszélt arról is, milyen mélyen megérintette az Ukrajnában zajló háború - annak dacára, hogy érzése szerint a művészetnek az tesz jót, ha nincs minden rendben.

"Ez egy mágikus kapcsolat két ember között: a film nem is feltétlenül csak azoknak lehet tanulságos, akiknek ikertestvérük vagy testvérük van. A film arról is szól, ahogy egymást látják emberek, akár kollégák akár családtagok. Sőt, kicsit talán még arra is lehet asszociálni, hogy az ember saját magát hogy fogadja el" - jegyezte meg a Veszélyes lehet a fagyi kapcsán.

Mindennapi kettőségeinket is beleláthatjuk

Azt, hogy egy filmben tulajdonképpen egyszerre játszott el két szerepet, színészi extremitásnak nevezte, de úgy érzi, a többes énnel mindenkinek van kapcsolata nap mint nap is, hiszen más arcát mutatja a világnak, amint kilép lakása ajtaján, és ez teljesen természetes.

"Amint bemegyek egy boltba, akkor valami módon egy másik karakterbe lépek be, mint amikor mondjuk a családommal vagyok otthon. Ezt nem is köpönyegforgatásnak gondolom, hanem, hogy egyszerűen csak sok minden megér egy emberben" - vélekedik.

A kettős szereppel kapcsolatosan elmondta:

ugyanazt a jelenetet kétszer, két módon végigfuttatni jó bravúrnak érezte, a feladatot pedig hatalmas kihívásnak, amely nagy szerencse, hogy megtalálta.

A filmnek ugyanakkor nem csak ez a bravúr az értéke. Lányi Zsófia forgatókönyvíró olyan történetet épített fel Szilágyi Fanni rendezővel, ami Stork Natasa szerint sokkal többet ad a nézőnek formai bravúrnál.

A két főszereplőnő élete abszolút ellenpólusnak tűnik, a színésznő szerint ugyanakkor nem az ellentétekre érdemes odafigyelni.

"Belevetítünk a másik emberbe dolgokat, adott esetben frusztrálódunk a másik ember sikereitől vagy életétől és hasonlítgatjuk saját magunkkal ahelyett, hogy észrevennénk azt, hogy a másik is ugyanúgy küzd, csak más elemekkel" - mondta el.

DÍjjal is elismerték már

A történet középpontjában a két lány egymásra találása áll: Stork Natasát New Yorkban a szerepért díjazták is már, ami nagy örömöt jelent számára.

"Egy ilyen kettős szerep nagy szakmai kihívás volt és izgultam természetesen, hogy milyen lesz a fogadtatása, és még mindig izgulok, mert moziban csak mostantól látható a film, de hát ez addig is nagyon bátorító" - mondta a színésznő, aki számára meglepetést jelentett, mennyire változatosan tudják az emberek fogadni ugyanazt a filmet. Színházhoz szokott emberként nem hitte, hogy ugyanazon a filmen estéről estére máskor nevetnek az emberek - de nemcsak a közönség összetétele határozza meg a film fogadtatását, hanem az a helyzet is, amelyben nézik.

"Nem mindegy, hogy

a Covid vagy a válság közepén jön ki egy film.

Az szomorúság volt, hogy New Yorkba nem tudtunk kimenni a filmmel még a Covid-protokoll miatt" - tette hozzá a filmről, melyet szerzői filmnek tart, bár a kategóriák nem fontosak számára - az sokkal inkább, hogy a rendezővel működjön köztük a kémia.

A nehézségek megérintik és inspirálják is

A színésznő szerint nagyon nehéz kort élünk: őt személy szerint mélyen megérintették a háborúval kapcsolatos hírek.

"Az én életemnek az eddigi legnehezebb időszaka ez és van egyfajta szakmai rossz hatása is, ugyanakkor arra törekszem, hogy minden, ami nehézség, abból valami módon erényt tudjak kovácsolnia a szakmámban vagy a saját munkám területén, úgyhogy én is ezzel bátorítom magamhoz, hogy egy szerepből valami jó lesz.

Azt gondolom, hogy a művészeknek jót tesz, amikor nincs minden jól - de közben meg azt is gondolom, hogy jól kell lenni, tehát alkotó emberként nekem felelősségem az, hogy akár fizikailag, akár mentálisan jól tartsam magam.

Nem szabad önpusztító vagy sorsrontó életet élni csak azért, hogy jó alkotások szülessenek és hiszek annak az energiájában, amikor pozitív dolgok történnek az emberrel" - mondta a színésznő, aki egy januári filmforgatásra, Pipás Pista történetének Goldberg Emília rendező feldolgozta változatára készül, azután pedig Zsótér Sándor rendezésében a Vízityúkban lép színpadra a Katona József Színházban.