Fabiny Tamás prédikációjában úgy fogalmazott: szekértáborrá lett hazánkban is meg kell tanulnunk békében élni egymással. Ennek alapja pedig az, hogy Isten karácsonykor mintegy kitűzte a fehér zászlót, jelezve, megbékélt a világgal, aminek a jele Jézus születése - tette hozzá.

Mint mondta, "karácsony a testté tétel csodája, Jézus világban megjelenésének ünnepe". Hozzátette: Európában ma nem ritka a jézustalan karácsony. Az elmúlt rendszerben mi is megtapasztalhattuk, amikor Jézus születése helyett a fenyőfát kellett köszönteni - jegyezte meg. Hozzáfűzte: ma is vannak, "önmagukat felvilágosultnak tartó társadalmak", amik Jézus nélkül akarják ünnepelni a karácsonyt, legutóbb pedig arra is tettek kísérlett, hogy magát a karácsony szót kiiktassák a nyilvános megszólalásokból.

Megjegyezte: könnyű lenne az istentelen világon elverni a port és kárhoztatni a konzumtársadalmat, de fel kell tenni a kérdést: az egyházat nem tesszük-e mi magunk is gyakran pusztán evilági intézménnyé, amit a sokat kárhoztatott külső világ farkastörvényei, érdekérvényesítő eszközei és pozícióharcai jellemeznek, nem üresedik-e hitünk általános morállá, vagy nem válik-e hitvallásunk ideológiává?

Felhívta a figyelmet arra: a kegyelem az Újszövetségben úgy jelenik meg, mint isten kedvezése az ember iránt, az ő "felmentő ítélete".

A kegyelem azt jelenti, az ítéletet nem hajtják végre, amnesztiát kapunk, felmentő ítélet születik. A kegyelem nem kiérdemelhető, hanem egyszerűen adatik, felülről adatik, ajándék. Jézus megjelenése ezt jelenti: hogy nem nekünk kell inaszakadtig görcsölnünk - fogalmazott.

Úgy vélte, a karácsony azt jelenti, "nem kell sírnunk és átkozódnunk", "koponyánkat a lehetetlenség konok falén véresre zúzni", nem a tompa kábulat, a minden hiába szörnyű szürkesége vesz rajtunk erőt, hanem az a felismerés, hogy magától megnyílik az ég. Ezen a megnyílt égen át hallatszott a betlehemi mezőn az angyalok himnusza - fogalmazott.

Mint mondta, amíg nem ismerjük el, hogy egyedül kegyelemből, hit által igazulunk meg, "addig az örök bizonyítási kényszer súlyos bilincse hasít a húsunkba".

Úgy vélte, ha isten "nem röstellett túláradóan szeretni", akkor nekünk is meg kell tanulnunk a kezdeményező szeretet magatartását. Mint mondta, a karácsony jócselekedetre indítja az embert, ám - hívta fel a figyelmet - "ne csak a sajátjainkat szeressük", azokat, akiktől viszonzást kapunk, hanem tegyünk jót azokkal is, akik ebből semmit nem tudnak visszaadni.

Erre akkor lehetünk képesek, ha felismerjük, Jézusban Isten kegyelme érkezett hozzánk. Krisztus dicsőséges megjelenése nyomán meg kell tisztulnunk minden gonoszságtól és a jócselekedetekre kell törekednünk - jegyezte meg, hozzátéve, ez a "befogadó egyház" víziója. Hozzátette: a vecsési gyülekezetre pontosan ez a nyitottság a jellemző.