Ismeretes, Diószegi László már év elején jelezte egy interjúban, hogy 2021 a nagy átadások éve lesz. Ehhez illeszkedően júniusban meg is történt talán a legnagyobbnak tekinthető átadás, a borsi Rákóczi-kastélyé. Ez önmagában is egy igen nagy volumenű beruházás, hiszen a teljes körű felújítás, amely a Teleki László Alapítvány lebonyolításában valósult meg, összességben 3 milliárd forintba került, míg az többi projekt évi 500 milliós. „Ha ezt az egy nagy átadást tudtuk volna megvalósítani, akkor is mondhatnánk, hogy 2021 az átadások éve” - mondta az igazgató, hozzátéve: ez közel sincs így, miután ősszel a Rommer Flóris-terv keretében számos műemlékfelújítás fejeződik be a határokon túl. Elsősorban értékes középkori, Árpád-kori falusi templomokon dolgoznak – fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Diószegi László.

A Teleki László Alapítvány keretein belül futó programok közül a borsi Rákóczi-kastély műemlékfelújítási szempontból is külön kiemelendő, hiszen a felvidéki magyar reneszánsz építészet egyik legszebb és legjelentősebb emléke, nem mellékesen II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. Ráadásul ma a Kárpát-medencében nagyon kevés olyan épület található, ami legalább felújítható, mert

az elmúlt évtizedekben, évszázadokban ezek nagyon erőteljes pusztulásnak indultak, így számos esetben nem felújításról, hanem inkább újjáépítésről lehet beszélni.

„Hála istennek, a borsi Rákóczi-kastély nem ilyen volt. Ez a kastély, amelyet a csúcskorában Lórántffy Zsuzsanna épített, ez nem csupán eredeti állapotában volt felújítható, hanem a főfalak álltak, sőt, a reneszánsz faragott ajtó- és ablakkeretek, kőkeretek is szép számban megmaradtak még.”

Diószegi László szerint az is nagyon örvendetes volt műemléki szempontból, hogy a falképrestaurátor, Gombos Péter rábukkant az eredeti díszítővakolat-darabokra, úgyhogy ezt is rekonstruálni lehetett a homlokzaton. A szakember a projekt jelentőségére utalva megjegyezte még, hogy nagyon kevés olyan épület van, amely azonosíthatóan valamelyik nagy magyar személyiségnek a szülőhelye.

Egyfajta kulturális revízió

Mint arról az Infostart is beszámolt, a felújított Rákóczi Várkastélyt Áder János magyar és Zuzana Caputová szlovák köztársasági elnök közösen adta át júniusban, vagyis magyar–szlovák együttműködés jegyében zajlott a projekt – jórészt magyar kormányzati forrásból, ugyanakkor a magyar történelmi emlékhely szlovák önkormányzati kezelésben áll.

A Teleki László Alapítvány igazgatója ezzel kapcsolatban kifejtette: joggal vetődhet föl bárkiben a kérdés, hogy miért is tesz bele a magyar állam hárommilliárd forintot egy olyan projektbe, amely esetében egy szlovák önkormányzat, vagy a szlovák kormány végül azt mondhatja, hogy bár köszönik szépen a beruházást, de miután az ő területükön található, azt csinálnak vele a későbbiekben, amit csak akarnak.

„Nem így történt, és nem így történik ez a dolog” – fogalmazott Diószegi László. Ugyanis,

a beruházás elindítása előtt olyan konstrukciót hoztak létre, ami hosszú távon biztosítja a magyar kormányzat, és egyáltalán a magyarországi érdekek védelmét, képviseletét.

Nevezetesen a borsi önkormányzattal közösen a Teleki László Alapítvány létrehozott egy kassai bejegyzésű nonprofit szervezetet, amelyik az önkormányzattól – a beruházás fejében – 45 évre ingyenesen bérbe vette a kastélyt, tehát a működtetés, a bevételek, a gazdálkodás mind ennek a nonprofit szervezetnek a kezében van, amelynek a vezetője maga Diószegi László, az igazgatótanácsban pedig magyarországi többség található. Bár jogi „csűrés–csavarásnak” tűnhet, de valójában – nagyon leegyszerűsítve – arról van szó, hogy

Magyarország nem a határokat változtatta meg, hiszen erre nincs is lehetőség, valamint „a XXI. században ez már egy idejétmúlt kérdés”, hanem együttműködéssel, beruházással és jó politikával egy kulturális revíziót hajtott végre

– magyarázta a szakember. Tehát tulajdonképpen Szlovákiában megvalósult egy olyan magyar szemléletű felújítás, kiállítás, ami nem csupán a magyar látogatóknak fontos és érdekes, hanem a szlovák kollégáknak, szlovák embereknek is újdonság és sok-sok érdekességet, sok olyan dolgot nyújt, amit eddig nem ismerhettek meg.

Konfliktushelyzetek a szomszédos országokkal

Az InfoRádió Aréna című műsorában az is elhangzott, hogy a Teleki László Alapítvány – és annak elnöke személyesen is – a 90-es évek óta intenzíven dolgozik a határon túli magyar műemlékek felújításán. Ezek során az tapasztalható, hogy egyre kevesebb a konfliktushelyzet a szomszédos országokkal. Diószegi László elárulta, a 90-es években még bőségesen tapasztaltak olyan szituációkat, amikor a helyi hatóságok akadályozni szerették volna a munkálatokat. Olyannal is találkoztak, hogy a helyi közösség – Erdélyben például a román közösség – ellenszenvvel viseltetett, de ez az évtizedek alatt a helyzet örvendetesen javult.

„Ez persze nem jelenti azt, hogy minden rendben van”

– fűzte hozzá, példaként említve, hogy a kassai műemlékvédelmi hivatal – az alapítvány számára érthetetlen indokokkal – azt próbálja elhitetni Zemplén falu középkori gótikus templomáról, hogy ez egy újkori templom, és a felújítást úgy akarja elvégeztetni, hogy utóbbi kapjon hangsúlyt. „Például azokat a gótikus ablakkereteket és délikapu-bejáratokat, amelyeket feltártunk, vissza akarják falaztatni.” Vagyis továbbra is vannak konfliktusos helyzetek, de már jóval kevesebb, mint az elmúlt évtizedekben volt – ismételte meg Diószegi László, aki optimista, hogy az együttműködés irányába haladnak.

Mint kiemelte, szerinte az egyetlen lehetséges járható út a jövőben a közös "Kárpát-medencei gondolat",

az együttélésből adódó együttműködés, amiben a magyar félnek meghatározó szerepe van,

hiszen a trianoni veszteség miatt más szemlélettel közelít a dolgokhoz, nem a győztesnek a személetével. „De a mi érdekünk az, hogyha a győztest rábírjuk arra, hogy itt nem győztes van és vesztes van, hanem egy közös múlt van, amit nekik is fontos reálisan és a valóságnak megfelelően kezelni.” Vagyis a nacionalista és az együttműködésre káros dolgokat meg kell próbálni békésen és a meggyőzés útján rendezni – fogalmazott. A Teleki László Alapítvány igazgatójának sincsenek illúziói arról, hogy ez mindig és mindenhol sikerülhet, „de csak ez lehet a megoldás, a hosszú távú megoldás”, hangsúlyozta.