László Fülöp magyar művész 1907-től Angliában élt, tehát nemcsak magyar, hanem nemzetközi viszonylatban is
a 20. század egyik legjelentősebb portréfestőjének tekinthető.
A reneszánsz óta élő nagy portréfestészeti hagyománynak az utolsó képviselőjeként a halálával, 1937-ben, illetve a II. világháborúval ezen klasszikus irányzat iránti igény lényegesen lecsökkent a világban mindenütt – fogalmazott a tárlat kurátora.
László Fülöp 150 évvel ezelőtt, 1869-ben született, és tulajdonképpen 25 éves korától fogva portréfestészettel foglalkozott, így Európa szinte mindegyik államfőjét, uralkodóját megfestette, ahogyan több pápa és több amerikai elnök képét is. Jóformán az egész 20. századi történelem megelevenedik László Fülöp alkotásain, tehát nem véletlenül mondta magáról, hogy
„történelmet festek, nemcsak arcképeket”
– tette hozzá Bellák Gábor az InfoRádióban.
Nagyon izgalmas és jelentős az életműve, és ebből mutat be a Magyar Nemzeti Galéria január 5-ig látható tárlata egy válogatást. Tizenhat elsőrangú portrét, amelyek különböző külföldi gyűjteményekből érkeztek, ideértve az angol királyi gyűjteményt, valamint a bécsi Hohenzollern család gyűjteményét.
A II. világháború óta elveszettnek hitt és most előkerült műalkotásaival, köztük a Bethlen István miniszterelnököt és a feleségét ábrázoló portréval kapcsolatban Bellák Gábor megjegyezte: mindig nagy jelentősége van annak, ha egy nagy művész elveszett alkotásai felbukkannak. Még akkor is, ha ezek a művek illeszkednek egy óriási életmű sorába, tehát voltaképp nem rendkívüli, hanem tipikus alkotások. A most felbukkant portrék az 1920-as évek elején születtek, amikor Bethlen Istvánék Londonban jártak, és ott látogatták meg László Fülöp műtermét.
A kurátor megfogalmazása szerint azért jelentős a felfedezés, mert
nagyon fontos, hogy egy kiemelkedő művész egy nagy államférfiról festett portréja ne kallódjon el.
A magyar arisztokráciának a sorsa a II. világháborút követő évtizedekben igencsak ismert: sokan emigráltak, sokakat elüldöztek, sokakra pedig egészen megalázó bánásmód várt, és ugyanez volt érvényes a javaikkal is – magyarázta Bellák Gábor. Tehát házak, kastélyok és magángyűjtemények pusztultak el, szóródtak szét és kerültek „a jó ég tudja kiknek a tulajdonába”. Így egy Bethlen Istvánról készült portré ugyanúgy előkerülhet a Bethlen családtól, ahogyan egy ismeretlen személytől, akinek az ősei valamilyen titokzatos módon jutottak hozzá az ebek harmincadjára került képhez.
Az eredet sok esetben nem tiszta, de az biztos, hogy nagy dolog és örömteli mindig, ha előkerülnek hasonló műalkotások, tette hozzá végezetül.