Dés László 40 éve készít lemezeket, de még soha nem csinált saját magának dallemezt. A repertoárja széles skálán mozog: a dzsessztől a filmzenén, musicalen, kortárs zenén, színészdalokon, a balettzenén át minden stílusban adott már ki lemezt.
Egy-két lemezen szerepelnek dalaim, amiket én adok elő, de 64 évesen megcsinálom az első saját dallemezemet, ami szerintem Guinness-rekord.
Táncdalénekes leszek 64 évesen,
ezt önironikusan mondom, mert ezek nem táncdalok, de dalénekes leszek, illetve már vagyok. 2008 óta rendszeresen szerepelek koncerttermekben és adom elő a dalaimat, de ez lesz az első ilyen lemezem.
A dalszövegeket is ön írta, vagy csak a zenét?
Nem, én nem írok dalszöveget, nekem intellektuális gátlásaim vannak. Zenében rendkívül gátlástalan vagyok, de dalszöveget nem írok.
Van valaki, akivel együtt dolgozik a lemezen, egy vagy több szerzővel dolgozik?
Ennek a lemeznek az lesz az egyik különlegessége, hogy mindegyik dalnak más a szövegírója, és olyan szövegírókkal is dolgozom, akikkel még sose dolgoztam, ilyen Bródy János. Neki is van egy szövege, de van Grecsó Krisztiánnak, van Parti Nagy Lajosnak és persze Geszti Péternek, Bereményi Gézának, Nemes Istvánnak - ők régi alkotótársaim. Szóval ez egy ilyen furcsa lemez lesz, ahol minden zenét én írok, de a dalszövegírók változnak.
Ön írta meg először a zenét, és utána készültek a szövegek?
Igen, ez mindig így van.
Miért fontos ez?
Mert szabadabban szárnyalhatok, és a fantáziámat, zenei inspirációmat minden megkötés nélkül tudom használni, hiszen ha van előre dalszöveg, akkor az azt jelenti, hogy már meg van határozva a dal ritmusa, a prozódiája, szótagszáma, hangulata. Ezért úgy érzem, hogy sokkal inkább meg tudom fogalmazni a magam hangulatait, amik kijönnek belőlem az adott pillanatban, az adott napon, az adott héten, és aztán erre kell ráhangolódnia - a zene hangulatára - a dalszövegírónak.
Előfordul, hogy meglepik önt a szövegekkel?
Abszolút vannak meglepő döntései a dalszövegíróknak, és azt meg is kell szoknom. Majdnem minden alkalommal csalódott vagyok, mert amíg egy dalon nincs dalszöveg, addig bármi lehet belőle. És úgy érzem, amikor megszületik a dalszöveg, hogy le van ragasztva, vagy egyszer csak nagyon prózaivá válik.
Nem jutott eszébe, hogy érdemes ugyanazt a zenét többeknek odaadni, hogy kivel milyen?
Volt már ilyen, kényszerből, mert nem tetszett az egyik, akkor odaadtam másnak. De természetesen ha egyszer már megszokom, és akkor elválaszthatatlan lesz a zene és a szöveg.
Amikor valakinek írta a dalokat, mondjuk Udvaros Dorottyának, akkor az illető személyiségébe is belegondol, vagy az ő színésznői habitusába. Amikor magának ír zenét, milyen az a miliő, amit ön szívesen énekel, ad elő?
Magamnak írok, már csak azért is, mert nem vagyok énekes. Nekem elég korlátozott a lágém, tehát nem túl nagy a hangterjedelmem, viszont azt gondolom, hogy elég jól elő tudom adni a saját dalaimat. Magyarul, én olyan dalokat írok magamnak, amit jól elő tudok adni. Ez egy szakmai szempont, de vannak hangulati szempontok, hogy úgy érzem, hogy ez a dal jól áll nekem. 1986-ban például megírtam a Szerelem első vérig című dalt Demjén Ferencnek, akkor ő nagyon jó formában volt. Az egy nagyon nagy hangterjedelmű, magas fekvésű dal, ma már ő se tudja elénekelni úgy, ahogy annak idején. Tisztában vagyok a korlátaimmal, és azzal, hogy mi áll nekem jól, és miből tudok erényt kovácsolni. Másrészt van az embernek egy ösztönös "ihlés radarja", az mindig jelzi, hogy ez nekem jó lesz, ez nekem való, ez én vagyok, zeneileg is én vagyok, mert ilyen is van, hogy az embert nemcsak a dalszöveg identifikálja, hanem már a zene is.
Előfordul, hogy eszébe jut egy-egy dallamsor, vagy valamilyen hangzás, amiről azt gondolja, hogy remek, de mégse nekem való?
Pontosan. Írtam például Tóth Verának egy dalt a turnéra, nyilvánvaló, hogy azt neki írtam és az neki álljon jól, az ő képességei legyenek kihasználva. Ez egy szakma, teljesen más dolgokat írtam Básti Julinak, mint Udvaros Dorottyának. Más dolgokat írtam a Kulkának, mint a Cserhalminak, direkt színészeket mondok, akik korlátozva vannak. És amikor a Somlónak írtam dalt, vagy a Pressernek, vagy a Demjénnek, akkor megint. Ezt tudni kell. Mert ha nem áll jól az előadónak, akkor megette a fene.
Ezzel a Tóth Verával közös turnén már az új dalokat játssza javarészt?
Hát nem javarészt, mert folyamatosan tanultuk meg a zenekarral a dalokat, ahogy írtam. Van még a tarsolyban négy dal, amiből kettő komplett, tehát szövegestül megvan, de azokat még nem játsszuk. Lehet, hogy az már csak a lemezre kerül majd, és utána fogjuk az Aréna-koncerten játszani, de legalább hat új szám hangzik el a koncerten, ami nagy bevállalás, mert a közönség természetesen, amit nem ismer, azt nehezebben fogadja be, de megnyugtató, mert érezhetően sikerük van az új daloknak.
Mikor készül el a lemez?
Augusztus 29-én kezdjük felvenni, és reményeim szerint maga a zene hamar fel fog kerülni a "szalagra". A számok nagy részét már tudja a zenekar, és állati jó úgy bemenni a stúdióba, hogy igazából már mindenkinek a kezében, fejében és a hangszerében van a zene, utána felénekelem, összekeverjük. Szerintem meg tud jelenni októberben.
December végén lesz a nagy Aréna-koncert, ez elsősorban lemezbemutató, vagy a grundos felütés a Pál utcai fiúkhoz húz?
Az Arénába sok ember befér, tehát hatalmas közönség. Ott mindig kell valami extra, úgy érzem legalábbis, hogy ott mindig kell valamit virítani pestiesen szólva. Egyrészt lesznek új dalok, lesznek régebbi, ismert dalaim is, és a koncert utolsó egyharmadában szeretnék nagy petárdákat elsütni, ami azt jelenti, hogy a musicaljeimből lesznek dalok egy nagyobb zenekarral. A Valahol Európábanból egy-két dalt úgy szeretnék előadni, hogy ott vannak a gyerekek is. Nem akarok minden poént elsütni, de dinamikailag úgy képzelem, hogy a koncert folyamatosan emelkedik, és a végére nagyot robban.