A budapesti múzeum grafikai gyűjteménye több mint 240 művet őriz Henri de Toulouse-Lautrectől (1864-1901), ezzel a világ legjelentősebb hasonló kollekciói közé tartozik. A gazdag anyagból összeállított, mintegy 170 darabos válogatást a bécsi Albertinából kölcsönzött öt plakát és a Szépművészeti egyetlen Toulouse-Lautrec-festménye egészíti ki - mondta el a tárlat keddi sajtóbemutatóján a Szépművészeti főigazgatója.

Baán László hangsúlyozta: a jelentős kollekció azért jöhetett létre Budapesten, mert a múzeum akkori vezetői felismerték Toulouse-Lautrec jelentőségét; ezért is örvendetes az a 30 milliárd forintos műtárgyvásárlási keret, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum hirdetett meg nemrég - vont párhuzamot.

A főigazgató elmondása szerint a kiállításon megelevenedik az előző századforduló, a Belle Époque Párizsának világa, a látogató ugyanis korabeli film- és hangfelvételeken, fotókon is találkozhat a Toulouse-Lautrec litográfiáin szereplő táncosokkal, énekesekkel, színészekkel.

Daniéle Devynck, az albi Toulouse-Lautrec Múzeum igazgatója a budapesti tárlatot méltatva kiemelte, hogy a tematikai egységekbe szerveződő kiállítás jól végigvezeti a látogatót Toulouse-Lautrec művészetének stilisztikai fejődésén, és bemutatja, a festő miként "élte meg" a litográfiát, ezt az akkoriban ismét virágzó műfajt.

A tárlatot Bodor Katával együtt rendező Gonda Zsuzsa elmondása szerint a francia művész számára az igazi ismertséget a Moulin Rouge mulatónak tervezett plakátja hozta meg 1891-ben. Ettől kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, köztük harminc plakátot. A vidékies Montmartre nem sokkal korábban vált Párizs részévé és olcsó lakbérei folytán a művészek kedvenc kerületévé, majd nekik köszönhetően a francia főváros éjszakai életének egyik központjává.

Toulouse-Lautrecet elbűvölte a mulatók és színházak világa, amelyek hangulatát litográfiáin, plakátjain radikális stiláris újításokkal adta vissza: merész képkivágásai, képeinek homogén, árnyékolásmentes színfoltjai a japán fametszetek és a Chat Noir árnyékszínház hatását mutatják.

Munkáin felbukkannak a korabeli Párizs zenés kávéházainak sztárjai: noha a művész két albumot is készített róla, Yvette Guilbert nem tartotta különösebben nagyra Toulouse-Lautrecet, Aristide Bruant vagy Jane Avril viszont annál szívesebben rendeltek tőle akár plakátokat is.

A festő változatos ábrázolási technikája jól megfigyelhető folyóirat-illusztrációin is: portréin, karikatúráin, színpadi jelenetábrázolásain kiválóan tudott visszaadni a hangulatokat és karaktereket, de a Szépművészeti kiállításán olyan, Toulouse-Lautrecnél ritkának számító témák is felbukkannak, mint a tájábrázolás.

Toulouse-Lautrec többször költözött be hetekre bordélyházakba, ahol furcsa testalkata miatt sem kellett szégyenkeznie. A bordélyokban dolgozó lányok életének intim pillanatait számos, mély együttérzésről árulkodó rajzon örökítette meg, ahogy kurtizánokat ábrázol a Szépművészeti egyetlen Toulouse-Lautrec-festménye is. Az Ezek a hölgyek című munka is jól mutatja, hogy a festő látszólag spontán ábrázolásai gondos előtanulmányok és rafinált szerkesztés eredményei.

Az augusztus 24-ig nyitva tartó kiállítás végén külön szekció és interaktív alkalmazás mutatja be a Toulouse-Lautrec által magas szinten művelt litográfia technikáját.