A "Magyar Filmplakát 2009" kiállítás tervezőgrafikus művészekből álló szakmai zsűrije idén egyetlen pályamunkát sem talált díjazásra alkalmasnak. Árendás József, Ducki Krzysztof, Futó Tamás, Lelkes László és Szugyiczky István teljes egyetértésben döntött úgy, hogy a pályázaton sem szellemében, sem alkotói stílusában, sem pedig a műfajt jellemző és elvárható képi eszközök használatában nem akadt kiemelkedő munka, ezért sorrendet sem állítottak fel a pályamunkák között.

Véleményük szerint a kiállításon filmplakátoknak nevezett, marketingcélú nyomdatermékeket láthattak a vendégek. "Mondhatjuk, hogy első ránézésre valamennyi kiállított munka megfelel egy filmplakát elvárásainak: nyomdai eljárással sokszorosított, plakátként, kül- és beltéren kifüggeszthető reklámeszközök, tartalmazzák a címet, az alkotókat és a szereplők egy részét, a gyártót és forgalmazót, megjelenítik a főszereplőket és/vagy a film egy jelenetét, helyszínét, valamint a szponzorokat".

Ettől még nem filmplakát

Technikai szempontokat tekintve szinte valamennyi munkáról elmondható, hogy olyan operátori teljesítmény, amely mögött a különböző grafikai programokat ismerő, azokat professzionálisan és

rutinosan használni képes személyek állnak. Néhány munkán még a tipográfiai felkészültség is érzékelhető - olvasható a zsűri véleményében.

A bírálat azonban így folytatódik: mindezen feltételeknek a teljesülése azonban még nem képes egy produkciót egy igazi tervezőgrafikai alkotásnak nevezhető filmplakát szintjére emelni, mint ahogy a fenti képességek birtoklása önmagában még nem tesz valakit tervezőgrafikus művésszé.

A zsűri hangsúlyozza: a plakátokat nem üzleti szempontok alapján értékelték. Rámutatnak ugyanakkor arra, hogy tavaly 2 millióval kevesebben váltottak mozijegyet Magyarországon, mint egy évvel korábban.

Méltatlanul lehangoló zsákutca

A kiállítás értékelői a nézőszám csökkenésének tükrében érthetetlennek tartják, hogy a plakátok

megrendelői "jól felfogott üzleti érdekeiknek megfelelően miért nem látják be, hogy a filmplakátokkal kapcsolatos jelenlegi gyakorlatuk tarthatatlan".

Szerintük a filmplakát műfaját a megrendelők méltatlanul lehangoló zsákutcába vitték, amelyet egyre szürkébb és jellegtelenebb plakátok szegélyeznek. A plakátok szellemtelenek, közhelyességet, ötlettelenséget, és bátortalanságot türköznek.

Milyen a jó plakát?

A filmplakát szuverén műfaj, amelynek alkotója az elvárható szakmai felkészültségen

túl kreativitása által jeleníti meg a film lényegét, más számszögből, mint az alkotók. Egy jó tervezőgrafikus művész a maga módján képes egy film eredményes kommunikációjához hozzájárulni.

A film mozgó képek folyamata, de a plakát is csak látszólag statikus műfaj. Mert ha jó, akkor mozgásba hozza a szellemet, a vizuális fantáziát. De végtelenül statikussá és unalmassá válik, ha nem kap egyéb szerepet, mint a film egy vagy két kimerevített kockájának vagy a plakát céljára megfotózott képeknek erőltetett, jópofáskodó, netán szomorú kompozíciója, valamint a szükséges információk egyen recept szerint történő megjelenítése - véli a szakmai zsűri, hozzátéve: napjainkban a magyar filmplakátoknak ez a szerep jut. "Érthetetlen, hogy miért főz mindenki olyan receptből, amelyben a generálszószé a főszerep."