Pontosan emiatt, hogy a játszótársak, - tehát azok a kollegák, és kolleginák, akikkel nap mint nap "együtt húzunk", jóban-rosszban - találták úgy, hogy ebben az évben nekem kellene ítélni ezt a gyűrűt, holott szerintem többen joggal aspirálhattunk volna erre a kitüntetésre. Mindenképpen az értékét, és a becsületét növeli ennek a díjnak, hogy nem egy testület, vagy esetleg a direktor adja, hanem a csapat.

Az indoklás szerint az "Élet mint olyan", és "Az ünnep" című darabokban nyújtott alakításáért vehette át a Ruttkai-emlékgyűrűt. Ön szerint mi volt az, amivel a színészek önt választották a 2006-os év legjobbjának?

Ez mind a kettő kis szerep. Azt is mondhatnám, hogy epizód-szintű szerepek. Mind a kettő jól sikerült - azt hiszem, hogy ezt öndicséret nélkül vállalhatom így. A többi alakításban is igyekeztem mindig jó lenni, és a kollegákra is odafigyelni, velük olyan szakmai kapcsolatba kerülni, ahol nagyon sokszor kikérik a véleményemet - főleg a fiatalok -, és az idősebb kollegák is figyelnek rám, érdekli őket, hogy nekem mi a véleményem az ő dolgaikról. Ilyen értelemben kölcsönös szakmai viszonyban voltam a társulattal, és most, hogy egymás után sikerült két olyan szerepet megcsinálni, ami jól sikerült, úgy érezték: na most megérett az idő. Legalábbis én ezt így magyarázom, de lehet, hogy teljesen hamis ez az egész elgondolás. Én ezt így érzem.

Úgy tudom, hogy az Ön egyik hobbija a bohócgyűjtés. Miért éppen a bohócok ragadták meg a fantáziáját?

Valahol úgy érzem, hogy az egész életünk benne van. Jóval korábban indult ez a gondolat, van már 30 éve is talán, hogy úgy éreztem: egy kicsit bohócok vagyunk mi ebben a világban, akik elsősorban érzelmi lények. Elgondolkodtató dolog bohócnak lenni.

Hány darab bohóca van otthon?

Nem tudom pontosan, legalább negyven.

Ön Romániában végezte színi tanulmányait, és első társulata is Temesváron volt. Mit szól az ország európai uniós csatlakozásához?

Nagyon boldog vagyok, nagyon-nagyon örülök neki, és gondolom mindenki odahaza. Már úgy értem, Romániában odahaza. Romániát balkáni országnak tartom, nem igazi európai országnak. Európa egyik régiójának egy jellegzetes országa, de az erdélyi rész mindenképpen európai rész, és ott most biztosan nagyon boldogok, nagyon örülnek - és én velük együtt. Nagyon sokat remélek a csatlakozástól.

Ezek szerint még mindig szoros szálak fűzik Romániához?

Érzelmileg mindenképpen, de sajnos a gyakorlatban, miután múlik az idő, és egyre többen halnak meg azok közül, akiket ismertem, ez sajnos egy kicsit sorvadozik.

Visszatérve a színházhoz: milyen szerepekre készül 2007-ben?

Január 15-én kezdjük el a Cseresznyéskert próbáit, Alföldi Róbert rendezésében. Abban lesz egy szerepem.