A sajtónak nyilatkozó családtagok közül néhányan azt hangoztatták, hogy a kormány cserbenhagyta őket, többen pedig arról beszéltek, hogy bár elfogadják, hogy szeretteik vélhetően már nincsenek életben, örülnének, ha legalább a halotti bizonyítványokat megkaphatnák, mert az is egyfajta lezárást jelentene számukra.

Katmandu egyelőre nem kezdeményezte a halotti bizonyítványok kiállítását azzal az indokkal, hogy ehhez előbb a jogszabályokon kell változtatni.

A dokumentum mindazonáltal szükséges ahhoz, hogy az érintett családok kártérítést igényeljenek, illetve hozzájussanak az örökséghez.

Hardik Szubedi, a nepáli legfelsőbb bíróság egyik jogásza a sajtónak azt mondta, elindították a halotti bizonyítványok egyszerűsített kiadásának folyamatát.

A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint egy eltűnt embert csak 12 évvel az eltűnése után lehet halottá nyilvánítani.

Balendra Sah miniszterelnök irodája azt közölte, a kormány mostantól a rehabilitációra és az újjáépítésre szeretne összpontosítani, beleértve az áradások nyomán megrongálódott úthálózat és hidak újjáépítését, elsősorban azon távoli térségek esetében, ahová a katasztrófát követően a humanitárius segélyek szállítása is akadozott.

Katmandu az újjáépítések költségét 5,7 milliárd dollárra becsülte. A katasztrófa csaknem 33 ezer embert érint, és körülbelül 7500 épület omlott össze teljesen vagy részlegesen.

Az augusztus végén, gleccseromlás miatt kialakult villámárvízben legkevesebb 1455 ember halt meg, 5285 ember pedig soha nem került elő a tragédia után.