Somkuti Bálint nem lepődött meg azon, hogy egy orosz drónban korszerű amerikai számítógépet találtak, hiszen elmondása szerint már több alkalommal kiderült, hogy a globalizáció nemcsak a gazdasági, illetve a civil szférában működik és van jelen, hanem a katonaiban is.

Sokadik alkalommal találnak csúcstechnológiás, nyugati alkatrészeket orosz drónokban.

A 2014 óta hatályban lévő embargó ellenére Oroszország ugyanis rendszeresen hozzájut olyan típusú alkatrészekhez, amelyeket katonai fejlesztéseihez tud felhasználni.

Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy miként jutnak hozzá ezekhez a csúcstechnológiás eszközökhöz.

„A hidegháború alatt a szovjet mikroelektronikáról volt egy vicc, hogy azért nem tör be a világpiacra, mert nem fért ki a gyárkapun. Viszont ettől függetlenül a Szovjetuniónak sikerült meglehetősen hatásos és hatékony elektronikai zavaróeszközöket építenie, sok esetben a nyugatról csempészett, COCOM-listás, vagyis tiltott termékek használatával. Így nem volt két egyforma elektronikai zavaró gépük” – hangsúlyozta a biztonságpolitikai szakértő.

Somkuti Bálint úgy véli: manapság az átjárás a rendszer között sokkal könnyebb, így

szinte biztos, hogy nem csempészárukról van szó, hanem olyan termékekről, – a német luxusautóktól kezdve a számítógépekig – amelyek harmadik országokon keresztül jutnak el Oroszországba.

Az, hogy az adott ország miért nem lép fel a folyamat ellen, már egy másik történet – jegyezte meg a biztonságpolitikai szakértő.

Nagyon nehéz megmondani, hogy hol gyártják ezeket az eszközöket, de erről eszébe jutott egy sztori.

„Amikor 2014-ben Moszulba bevonult az Iszlám Állam, akkor vadonatúj, hófehér autókon tették ezt. Nem kellett volna mást csinálni, csak valakinek odamenni, aláhajolni az egyiknek, megnézni az alvázszámát, és lekérdezni, hogy kinek adták el ezt az autót. Ami egyébként a hírek szerint meg is történt, és az a válasz született, hogy a Közel-Keletre adták el, Szaúd-Arábiába, Katarba, vagy az Egyesült Arab Emirátusokba. Az, hogy onnan miként került az Iszlám Államhoz, már mindenkinek a fantáziájára van bízva” – fogalmazott a szakértő, aki egyébként úgy véli: ezek az eszközök elsősorban nem Kínából származnak.

Ha rendelkezésre áll az azonosító chip, akkor visszakövethető, hogy ki volt az eredeti vásárló, de mindez diplomáciai problémát okozna a világ többi részén is, így nem nagyon élnek vele.

Mivel az ukránok is gyártanak drónokat arab országoknak, a biztonságpolitikai szakértő szerint az ukrán drónelhárítással kapcsolatos tudás egyre értékesebb.

Felidézte: nagyjából egy hónapja komoly vita bontakozott ki Lengyelország és Ukrajna között abban a tekintetben, hogy Lengyelország addig visszatartotta az Ukrajna számára létfontosságú Mig-29-es vadászbombázók átadását, amíg a megállapodás értelmében Ukrajna nem adta át azokat a drónelhárítással, illetve a dróngyártással kapcsolatos információit, amelyről a megállapodásuk szól.

A szakértő szerint arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyire hatékonyak a szankciók, ha Oroszország hadigépezetébe bekerülhetnek ilyen alkatrészek. Úgy véli: nyilvánvalóan azok az országok, melyek katonai képessége nem túl erős – például Európa – nem tudnak mást tenni, az ő véleményük szerint a korlátozások hasznosak. Ám ettől függetlenül a háború nem állt meg, és nagyon ritkán fordult elő a hadtörténelemben, hogy kizárólag a szankciók térdre tudtak valakit kényszeríteni.

„Gondoljunk bele, hogy Kuba hány éve van szankciók alatt, sőt Észak-Korea és Irán is. Mégis, jelentős változás a lakosság szenvedésén kívül nem történt. Úgy gondolom, hogy a szankció csak akkor ér valamit, hogyha megfelelő katonai lépésekkel van kiegészítve, amelyek kihasználják és felhasználják a szankciók hatását. Anélkül igazából csak pusztába kiáltott szó, ahogy az említett három ország példája is mutatja” – hangsúlyozta Somkuti Bálint.

A cikk Domanits András interjúja alapján készült