Mint arról az Infostart is beszámolt, a hétvégén a Közel-Keletre érkezett 2500 amerikai tengerészgyalogos, amivel 50 ezerre nőtt az Irán szomszédságában állomásozó amerikai katonák száma. A sajtóban képek jelentek meg a vízben, gépfegyverekkel úszó és gyakorlatozó tengerészgyalogosokról.
Hogy várható-e szárazföldi összecsapás, azt Kaiser Ferenc szerint nehéz megjósolni, de jelentősre semmiképp nem számítana. Az említett 50 ezer fő kapcsán jelezte, hogy döntő részük őrzésvédelmet lát el reptereken vagy hadihajókon. Bár igaz, hogy érkezett most egy ejtőernyős dandár, más források szerint kettő, de ez nem éri el az 5000 főt, valamint a USS Tripoli vezette Kétéltű Készenléti Csoport – három hajó teljes fegyverzettel, némi helikopteres és repülőgép-támogatással – bő 2500 tengerészgyalogosa legfeljebb a Perzsa-öböl bejáratának valamelyik szigetét lenne képes elfoglalni, amivel az lenne a gond, hogy az iráni partokra telepített hagyományos tábori vagy csöves tüzérségekkel, illetve különféle rakéta sorozatvetőkkel folyamatos tűz alatt lehetne őket tartani – tette hozzá a szakértő, azt is kiemelve,
ha csak korlátozott amerikai szárazföldi akcióra is sor kerül, ugrásszerűen fognak nőni a veszteségek, ami nem biztos, hogy kell a Republikánus Pártnak és személy szerint Donald Trump elnöknek a félidős választások előtt.
Ahhoz, hogy az amerikaiak pedig egy nagyobb méretű szárazföldi támadást indítsanak – az 1,6 millió négyzetkilométeres, 93 milliós – Irán ellen, több százezres haderőre lenne szükség, amire az iraki kudarc, illetve a még hosszabb ideig tartó, – mind pénzben, mind emberéletben – még sokkal többe kerülő afganisztáni „fiaskó” után nem valószínű, hogy van olyan amerikai politikus, pláne katonai vezető, aki azt mondaná: jó ötlet – mutatott rá az egyetemi docens.
Kaiser Ferenc szerint ami esetleg felvetődhet, erről mostanában elég sok forrás is ír, hogy valamilyen különleges műveleti akció keretében olyan helyeket támadjanak meg az amerikaiak, ahol az iráni dúsított uránkészleteket tárolják. Az viszont nem ismert, hogy az amerikaiak vagy izraeliek tudják-e, hogy hol vannak ezek a készletek; valószínűleg a hegyvidéken egy nagyon mély barlangrendszerben tárolják. Szerinte annak lehet némi esélye, hogy ha biztos információk vannak a raktárakról, akkor egy korlátozott deszant művelet keretében, zömmel különleges műveleti katonák – köznyelvben kommandósok – megpróbálják a készleteket elragadni, megfosztva Iránt a potenciális atombomba készítési alapanyagoktól.
Élelmezési válság és globális válság
Arra a kérdésre, hogy a Hormuzi-szoros miatt az elhúzódó iráni konfliktus mekkora bajt okoz az egész világnak, röviden úgy válaszolt, hogy hatalmasat – miután a kőolaj és vele együtt a földgáz világpiaci ára is elszabadult. És nem csak az üzemanyagokról van szó, hiszen a kőolaj egy nagyon fontos műanyagipari alapanyag, a földgáz pedig az ammónium-nitrát trágyáknak az egyik legfontosabb alapanyaga, így ebből akár globális élelmezési válság is lehet – húzta alá a biztonság- és védelempolitikai szakértő, emlékeztetve: a gazdag olajmonarchiák a Perzsa-öbölben a világ ammónium-nitrát műtrágya gyártásának több mint a 20 százalékát adják úgy, hogy náluk a sivatagban nincs igazán komoly mezőgazdaság, tehát az szinte teljes mértékben exportra megy. Arról nem beszélve, hogy a szintén hatalmas műtrágya gyártó Kína zömmel a Perzsa-öböl térségéből érkező cseppfolyósított földgázt használja – tette hozzá, megismételve: ha még sokáig eltart a mostani helyzet, abból élelmezési válság is lehet.
Kaiser Ferenc kitért arra is, hogy a repülőgép üzemanyag, a jet fuel közel negyede készül az öbölben, így a konfliktus nyomán ugrásszerűen nőni fognak a légi közlekedési árak, ami kihat a turizmusra, erősítve az globális recessziót, főleg ha elhúzódik a háború. Felhívta a figyelmet annak veszélyére is, hogy ha találat éri a busheri atomerőművet, ami a Perzsa-öböl északi partján található, az Csernobil-típusú katasztrófát is jelenthetne a térségre nézve. A sugárszennyezés miatt ráadásul ellehetetlenülne nemcsak Irán, de az öbölmenti olajmonarchiák számára is az édesvízellátás, mert azt zömmel a tengervíz sótanítással biztosítják.
„Röviden összefoglalva: egy globális recesszió lehetősége, ami minden gazdaságot meg fog viselni, sajnos benne van ebben a történetben,
pláne amíg hetekig, vagy ad abszurdum, sajnos egyáltalán nem kizárható, hónapokig tart még” – fogalmazott Kaiser Ferenc.
