Luciana Galetta amatőr búvár egyike volt annak a 25 szerencsésnek, aki túlélte a hajókatasztrófát. Tizenegy társuk azonban odaveszett. De Luciana menekülése sem volt egyszerű, mivel 35 órát töltött a felborult és nagyrészt elsüllyedt hajó gépházába zárva. "Sötét és hideg volt. Egy idő után pedig kezdtem feladni a reményt, hogy élve kikerülhetek innen. A végére csak azon gondolkodtam, hogyan szeretnék meghalni" – mesélte a BBC-nek.

Pedig minden nagyon jól indult, bár az utasok egy részét az utolsó pillanatban irányították át más hajókról, mondván, hogy a Sea Story sokkal kényelmesebb. Valóban, a hajó igazi luxusjacht benyomását keltette, tágas napozófedélzetével, ahol még jakuzzi is volt, és elegánsan berendezett kabinjaival. Csakhogy a brit médiacég által megkérdezett tizenegy túlélő mind arról számolt be, hogy a hajó az indulástól kezdve furcsán dülöngélt.

"Olyan volt, mintha valami baj lenne a stabilitásával"

– emlékezett az egyik utas. A tenger sem volt éppen tükörsima, de a hullámok mégsem voltak olyan nagyok, hogy indokolt lett volna ez a hánykolódás. Mégis, az egyiptomi hatóságok később azt állították, hogy a Sea Storyt egy négy méter magas hullám borította fel. A túlélők egybehangzóan állítják, hogy nem voltak ekkora hullámok. Egyikük azt mondta, hogy legfeljebb egy-másfél méteres hullámzás lehetett, amiben még úszni is tudtak, miután leugrottak a süllyedő hajóról.

De ne vágjunk az események elébe. A hajó harmincegy külföldi utassal és tizenkét főnyi személyzettel Port Ghalebből indult 2024. november 24-én. Egyhetes búvártúrára vitte volna a vendégeket, akik számára az első állomás a kedvelt merülőhely, a Staya zátony volt. Ide azonban soha nem érkeztek meg. Éjszaka ugyanis a hajó egyre hevesebben dülöngélt, majd egy hatalmas csattanás kíséretében a menetirány szerinti jobb oldalára borult.

A motorok azonnal leálltak, és a Sea Story teljes sötétségbe borult.

A utasok többsége a kabinjában aludt, bár sokuknak nem jött álom a szemére az intenzív hánykolódás miatt. Azok közül, akik a hajó jobb oldalán voltak, csak keveseknek sikerült kimenekülniük, mert a víz olyan gyorsan elárasztott mindent. Luciana Galetta és barátja, Christophe Lemmens is szinte csodával határos módon tudta csak elhagyni a hálóhelyét. "Az ajtó a fejünk fölött volt és nehezen értük el. Chrisnek a harmadik kísérletre sikerült felhúznia engem" – nyilatkozott a fiatal nő.

Igyekeztek a folyosón mászva eljutni a kijárathoz, de addigra már elzárta az útjukat a beömlő tengervíz. Végül a gépházban kötöttek ki, ahol egy légzárvány jött létre, ami végül megmentette őket, bár majdnem másfél napra a hajó belsejében rekedtek. Még az egyik egyiptomi búvároktató is csatlakozott hozzájuk, így hárman reménykedtek abban, hogy mielőbb kiszabadítják majd őket. De a segítség nem jött hamar. A túlélők egybehangzóan állítják, hogy a hajó hajnali 2 és 3 óa között borult fel, ám a hatóságokhoz az első vészjelzés csak reggel fél hatkor érkezett. Még ekkor sem igyekeztek nagyon, mert az első mentőhajó csupán délelőtt tizenegy körül ért a katasztrófa helyszínére.

Két nő, aki a fedélzeten éjszakázott, ugyancsak kis híján odaveszett. A súlyos bútorok nem voltak rögzítve, azok rájuk csúsztak és beszorultak alájuk. Nagy nehezen tudták kiszabadítani magukat, majd a sötét éjszakában a tengerbe ugrottak. Mivel a vészhelyzeti lámpák egyikében sem volt elem, ezért óriási szerencsével tudták csak megtalálni a többiekkel együtt azt a két mentőtutajt, amelyek a fedélzetről estek le. Legnagyobb meglepetésükre az egyiken már ott volt a hajó kapitánya, a személyzet szinte össze tagjával együtt. Kiderült, hogy a mentőtutajon sincs működő elemlámpa, se víz, se élelem. Csak néhány jelzőrakétát találtak, amiket gyorsan fel is lőttek.

Bár a mentést az egyiptomi haditengerészet egységei végezték, sajátos módon egyik hajón sem voltak katonai búvárok. Civil békaemberek kellettek ahhoz, hogy átkutassák a nagyobb részt a víz alá merült roncsot. Egyikük találta meg a gépházban rekedt három túlélőt is. A búvár rokona volt az az egyiptomi férfi, aki ugyancsak a két brit fiatallal együtt ott húzta meg magát. Előbb őt vitte ki a mentőbúvár, majd a légzőkészülék hibája miatt,

csak jó egy órával később ment vissza két másik túlélőért.

Igaz, arra az éjszakára az egyiptomi meteorológiai szolgálat erős hullámokat jósolt, és ezért óva intett mindenkit a hajózástól. Csakhogy a jókora hullámverést a Sea Story felborulásának helyszínétől bő kétszáz kilométernyire, északra prognosztizálták. Ahol a hajó katasztrófát szenvedett, ott viszonylag nyugodt volt a tenger. Ezért a BBC által megkérdezett hajózási szakértők kizártnak tartják az egyiptomiak állítását az óriási hullámról. Inkább arra gyanakszanak, hogy a tragédiát vagy a személyzet hibája, vagy a hajó rossz tervezése okozhatta. Esetleg mindkettő együtt.

Mindenesetre a brit Tengeri Balesetvizsgáló Bizottság (MAIB) arra inti az Egyiptomba tartó amatőr búvárokat, hogy legyenek nagyon körültekintőek, amikor kiválasztják azt a hajót, amivel tengerre szállnak.