A jelentésben szereplő legfontosabb javaslat az, hogy 2050-ig olyan sürgős, nagy összegű befektetésekre lenne szükség, amelyek erdőtelepítéssel, jobb talaj- és vízgazdálkodással javítanák az életfeltételeket a Földön. Hozzátették, hogy a szükséges intézkedések a világ összlakosságának a háromnegyedét érintenék, mert egyebek között a mezőgazdaság hatékonyabbá tétele és bevételnövekedése révén lehetne csökkenteni a veszteségeket, és enyhíteni a klímaváltozás következményeit.

Az ENSZ szakértői arra is felhívta a figyelmet, hogy 2024 jó eséllyel bizonyulhat a világtörténelem eddigi legmelegebb évének a Földközi-tengert, Marokkót, Namíbiát, Malawit, valamint Ecuadort és Brazíliát sújtó

példátlan szárazsággal amely az érintett országokban tűzvészt, majd víz- és élelmiszerhiányt vont maga után.

A jelentés egyik szerzője, Kaveh Madani, az ENSZ Egyetem (UNU) kanadai székhelyű Víz-, Környezet- és Egészségügyi Intézetének (UNU-INWEH) igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ezek a károk nemcsak az embereket ellátó táplálékláncot, hanem az egyes országok bruttó hazai össztermékének (GDP) a biztosítását is veszélyeztetik; hosszú távon pedig olyan problémákat idézhetnek elő, mint a munkanélküliség növekedése, az éhezés és a migráció fokozódása.

A COP16-ot a világszervezet elsivatagosodás elleni egyezményének (CNULCD) végrehajtásáért felelős ENSZ-megbízott, Andrea Meza szervezte. A jelentés kapcsán ő azt emelte ki, hogy az országok vezetőinek nemcsak tisztában kell lenniük a szárazság okozta veszteségek mértékével, hanem olyan megelőző intézkedéseket is ki kell dolgozniuk és alkalmazniuk, amelyek "a természet védelmét alapul véve biztosítják az emberiség további fejlődését".