eur:
408.17
usd:
375.22
bux:
73837.78
2024. november 4. hétfő Károly
Az orosz Wagner-csoport zsoldosai kísérik a Közép-afrikai Köztársaság elnökét, a fővárosban Banguiban.
Nyitókép: Wikipédia

Itt a menekülőút a Wagner csoport számára

Az orosz magánhadsereg a jelek szerint tovább élhet Európán kívül, mivel a szervezet katonái az afrikai és közel-keleti háborús övezetekben számos fontos orosz érdeket képviselnek.

A Wagner tevékenységének van egy a nyugati közvélemény által szinte egyáltalán nem ismert eleme is, mégpedig a csoport igen jelentős mértékű közel-keleti és afrikai jelenléte – írja a hirado.hu.

A Wagner zsoldosai az orosz csapatok oldalán harcoltak a szíriai harcmezőkön, önálló egységként Líbiában, és részt vesznek a jelenlegi szudáni, mali és közép-afrikai köztársasági konfliktusokban is. A hétvégén Moszkva ellen fellázadó Wagner csoport rendkívül sokat tett az elmúlt években azért, hogy növelje, illetve megőrizze Oroszország befolyását a Közel-Keleten és Afrikában. Az orosz félkatonai csoport fegyveres szolgáltatásai több Európán kívüli konfliktusövezetben is már hosszabb ideje keresettek.

A szervezet az évek alatt igencsak komoly pénzügyi és katonai hálózatokat alakított ki, ami kiterjed többek között Líbiára, Szíriára, Szudánra, az Egyesült Arab Emírségekre, illetve Burkina Fasóra is.

A szervezetnek Szíria volt az első Európán kívüli ténykedésének színhelye.

A csoport 2015-ben zsoldosokat vetett be, hogy Bassár el-Aszad erői mellett harcoljanak.

Szíria egyike azon kevés nyilvánosan dokumentált konfliktusövezeteknek, ahol az amerikai erők közvetlenül harcoltak Wagner-katonák ellen. 2018-ban az amerikai hadsereg 200-300 Aszad-párti harcossal végzett, akik közül sokan feltételezhetően Wagner-zsoldosok voltak, miután megtámadtak egy amerikai katonai előőrsöt Kelet-Szíriában.

Szíria rendkívül fontos Moszkva számára. Oroszországnak stratégiai hozzáférése van a Földközi-tenger keleti medencéjéhez a Tartúszban található haditengerészeti bázison keresztül. Mellesleg a Jevgenyij Prigozsinhoz kötődő vállalatok jövedelmező részesedéseket szereztek a korábban az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken lévő olaj- és gázlelőhelyekben.

A szervezet Líbiában folytatta az afrikai műveleteket.

Ez volt az a hídfőállás, amelynek kialakítását az Egyesült Arab Emírségek is erőteljesen támogatta, és ahonnan a Wagner tulajdonképp terjeszkedni tudott.

2019 óta a Wagner zsoldosai fontos szerepet játszottak abban, hogy segítsenek Líbia keleti renegát katonai parancsnokának, Halifa Haftár tábornoknak abban, hogy fenntartsa az ellenőrzést az ország déli és keleti régiói felett. Alternatív külföldi biztonsági védernyő nélkül a Wagner kivonulása fenyegetést jelentene Haftar befolyására, ami viszont gyengíteni a Kreml érdekeinek fenntartását Líbiában.

Prigozsinék sokat tettek azért, hogy a polgárháborús országban valamelyest konszolidálódjon a helyzet. Haftár Líbiai Nemzeti Hadserege (LNA) és a nemzetközileg elismert tripoli kormány valószínűleg komolyan aggódik az oroszországi eseményeket miatt. Ez ugyanis változásokat jelenthet országuk erőviszonyaira nézve: egyértelműen a Wagner zsoldosai adták a szükséges katonai szakértelmet és erőforrásokat, amelyek nem állnak rendelkezésre az LNA-n belül, és az oroszok fokozott jelenléte nagyobb befolyást is biztosított számukra a nyugati hatalmakkal szemben.

A Wagner líbiai jelenléte lehetővé tette a csoport számára, hogy kapcsolatokat alakítson ki a szudáni Mohamed Hamdán Dagalo tábornokkal, ismertebb nevén Hemedtivel, a Gyors Támogató Erők nevű paramilitáris szervezet (RSF) parancsnokával.

A Wagner csoport ugyanakkor a tevékenységét Líbián túl, szinte a teljes afrikai kontinensre kiterjesztette. Éppen ezért történt meg az, hogy a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagnert az Egyesült Államok és más országok például a Szudánban, Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban végzett „gyanús” tevékenységekre hivatkozva sújtották szankciókkal. Feltételezések szerint több milliárd dollár értékű arany került például Szudánból az Egyesült Arab Emírségekbe a Wagner segítségével. Amerikai tisztviselők nyíltan hangot adtak azon véleményüknek, hogy

a Wagner által üzemeltetett aranybányászati koncessziók egy részét Moszkva 130 milliárd dolláros aranykészletébe irányította át,

méghozzá azért, hogy így kerülje meg az ukrajnai háború miatt bevezetett gazdasági szankciók hatását.

A Kreml és az Egyesült Arab Emírségek együttműködése egyébként már korábban elkezdődött. 2018-ban például az olajban gazdag monarchia már Afrika-szerte támogatta a Wagner törekvéseit. A kontinens természeti erőforrásainak kiaknázása az amerikaiak szerint az Egyesült Arab Emírségek nélkül nem lett volna lehetséges. Prigozsin a hírek szerint különösen jó kapcsolatokat ápolt Mohammed bin Zájed al-Nahján elnökkel, és személyesen neki komoly szerepe volt a két ország elitje közötti személyes kapcsolatok kialakításában.

A Wagner oroszországi katonai lázadásának a kudarca következtében most viszont egyik pillanatról a másikra meglehetősen bizonytalanná vált az, hogy a Wagner csoport által eddig külföldön betöltött szerepet a szervezet, illetve katonái elláthatják-e még a jövőben is.

Az orosz legfelsőbb vezetés nyilatkozatai alapján a Wagner-csoport működési önállósága Oroszország területén egyértelműen megszűnt

a katonai lázadás elbukásának következményeként. Az Európán kívüli hadszíntereken ugyanakkor minden jel szerint folytatódhatnak továbbra is a Wagner küldetései, mivel a jelenlétének a bukott katonai lázadás miatti feladása komoly presztízsveszteséggel járhatna Moszkva számára.

A külföldi területeken zajló wagneres tevékenységekkel összefüggésben az orosz külügyminiszter legutoljára azt mondta, hogy a Wagner afrikai műveleteit nem befolyásolják az elmúlt napok történése. „Kérésünkre több száz katona dolgozik a Közép-afrikai Köztársaságban kiképzőként – ez a munka természetesen folytatódik. Mind a Közép-afrikai Köztársaság, mind Mali azzal a kéréssel fordult a Wagner csoporthoz, hogy garantálja vezetőik biztonságát” – fogalmazott Szergej Lavrov egy az RT-nek adott interjúban.

Címlapról ajánljuk
Amerikai elnökválasztás: a történelem sok mindenre kötelez

Amerikai elnökválasztás: a történelem sok mindenre kötelez

Az Egyesült Államoknak eddig 45 elnöke volt, a 2020-ban megválasztott Joe Biden sorrendben mégis a 46. A leghosszabb ideig, 12 évig és 39 napig Franklin D. Roosevelt, a legrövidebb ideig, 32 napig William Henry Harrison volt elnök. Érdekességek az amerikai elnökválasztások történetéből.

Elemző a moldovai elnökválasztásról: Maia Sandu pirruszi győzelmet aratott, egyre többen „gyűlölik” a pártját

A kelet-európai országban a hét végén tartották az elnökválasztás második fordulóját, melyet a hivatalban lévő elnök, Maia Sandu nyert meg Alexandr Stoianoglo ellen. Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa szerint nem vár könnyű időszak Maia Sandura, mert bár a moldovaiak többsége támogatja az uniós csatlakozást, az elnök pártja egyre népszerűtlenebb.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.05. kedd, 18:00
Hankó Balázs
kultúráért és innovációért felelős miniszter
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×