Az Armegeddon tábornok gúnynevet beosztottai aggatták rá, míg Szíriában inkább Aleppó mészárosaként emlegetik Szergej Szurovikint. Putyin orosz elnök órákkal a Krím-félszigetet összekötő híd elleni merénylet után nevezte ki valamennyi, Ukrajnában harcoló orosz alakulat parancsnokává. A tábornok azonnal be is mutatkozott az ukránoknak, méghozzá korábbi gúnynevéhez méltó módon: olyan rakéta- és drónzáport zúdított az ukrán városokra, amilyenre a hadjárat megkezdése óta nem volt példa.

Szergej Vlagyimirovics Szurovikin az egykori Szovjetunió távol-keleti régiójában, Novoszibirszkben született, 1966-ban. A középiskola után lépett be a hadseregbe, és végigszolgálta az oroszok második világháború utáni szinte valamennyi fontos hadjáratát. Afganisztánban kezdte, ahol a szovjet hadsereg különleges egységénél s Szpecnaznál harcolt.

Hamar kitűnt kegyetlenségével és azzal, hogy milyen érzéketlen az emberi szenvedésekkel szemben,

pedig ez nagy szó volt akkoriban a teljesen elvadult afganisztáni harcok idején.

1991-ben már Moszkvában szolgált mint zászlóaljparancsnok. Ekkor tört ki a reformer Mihail Gorbacsov elleni keményvonalas, kommunista lázadás, amely ellen tiltakozva, emberek tízezrei özönlöttek az utcákra. Szurovikin egysége azt a feladatot kapta, hogy zárjon le egy útszakaszt, ám katonái összetűzésbe keveredtek a tüntetőkkel. Erre parancsot adott, hogy lánctalpas harcjárművekkel hajtsanak a tömegbe. Három tiltakozót tiportak el a BMP-k.

Persze Szurovikint felelősségre akarták vonni és hét hónapot ült is egy katonai fogdában. Aztán ejtették ellene a vádakat arra hivatkozva, hogy csak parancsot teljesített.

Az eset töretlenül hagyta előmenetelét, és négy évvel később már a Frunze Katonai Akadémia hallgatója lett. De itt is összeütközésbe került a törvénnyel: feketén akart rásózni egy pisztolyt a szobatársára. Később azzal védekezett, hogy "rászedték".

Furcsa módon ezt is megúszta következmények nélkül, és az ügy még a személyi kartonján sem hagyott nyomot. Az eképpen feddhetetlen szolgálati múlttal rendelkező főtiszt előbb a tádzsikisztáni zavargások elfojtásában vett részt, majd a második csecsen háborúban vitézkedett. Itt sem cáfolt rá az Afganisztánban szerzett hírére. Kijelentette, hogy minden elesett orosz katonáért három csecsennek kell az életével fizetnie. Ebben pedig nem tett különbséget civilek és katonák között. Egyik beosztottja szerint

Szurovikin számára mindegy, hogy valaki civil vagy katona, ellenségnek számít, ha szembeszegül Moszkva akaratával.

Katonái ennek megfelelően nem is kímélték a polgárokat, rendszeresen feldúlták és kifosztották a csecsenek otthonai, erőszakoskodtak, kegyetlenkedtek az emberekkel.

De a tábornok ugyanilyen kíméletlen a saját beosztottaival szemben is. A moszkvai Kommerszant újság megírta, hogy egyik főtisztje, egy ezredes főbe lőtte magát, miután a tábornok "felelősségre vonta" az öltözködése miatt.

Ezzel a hozzáállással utazott 2015-ben Szíriába is, ahol az expedíciós orosz haderő parancsnoka lett. Itt sem igazán foglalkozott a polgári lakosság kímélésével. Sőt, azt hangoztatta, hogy a civileken keresztül lehet megtörni a katonák morálját, és a ennek érdekében nem riadt vissza semmitől. Aleppó városát szinte porig romboltatta és afelett is szemet hunyt, hogy a vele szövetséges szír kormánycsapatok harci gázt vetettek be a civilek ellen.

A BBC-nek nyilatkozó Charles Lister, a washingtoni Közel-Kelet Intézet (Middle East Institute) szíriai szakértője azt mondta: bizonyítékok vannak arra, hogy az oroszok is közreműködtek a Han Sejkún város elleni gáztámadásban. Több mint 80 ember meghalt és mintegy 300 százan megsebesültek, amikor a szír kormányerők repülőgépei szarin gázzal teli tartályokat dobtak a településre.

Charles Lister is megerősítette: Szurovikin könyörtelen az ellenséggel szemben, függetlenül attól, hogy civilek vagy katonák. A tábornok egyébként előszeretettel hangoztatta a katonái előtt, hogy Szíriában is Oroszországot védelmezik. Vlagyimir Putyin pedig ezért a legmagasabb állami kitüntetést, az Oroszország hőse aranycsillagot tűzte a tábornok zubbonyára. Emberjogi szervezetek inkább bíróság elé állítanák a Szíriában elkövetett háborús bűntetteiért.

Azt nem tudni, hogy pontosan mikor kezdődött az orosz elnök és a tábornok barátsága, de annyi bizonyos, hogy Szurovikin az államfő belső köréhez tartozik. Nem csoda hát, hogy az Európai Unió már az ukrajnai háború kitörésének előestéjén felvette a szankciós listákra. Ez persze cseppet sem zavarta a tábornokot abban, hogy katonáival bevonuljon a szomszédos országba.

Egészen a Kercsi-híd elleni merényletig a déli frontszakasz parancsnoka volt. Itt zajlott a háború egyik legvéresebb ütközete, Mariupol ostroma is, amelyben több ezer fegyvertelen civil vesztette életét.

Pár napja Szergej Szurovikin, egy tévényilatkozatában úgy fogalmazott: a "különleges katonai műveletek" célja, hogy Ukrajna független maradjon a Nyugattól és a NATO-tól, vezetése pedig oroszbarát legyen.

Az, hogy mindezt miként akarja az új főparancsnok elérni, eddigi pályafutása ismeretében nem lehet kétséges: bármi áron!