Angela Merkel szerdán a francia államfővel egyeztette azon szándékát, hogy a Biden-Putyin csúcstalálkozó után ideje felvetni az EU-orosz csúcs gondolatát is, főként, hogy a genfi amerikai-orosz csúcson egy sor olyan téma is szóba jött, amik közvetlen európai érdekeket érintenek, és mint ilyenek, illetékesebb kézben volnának, ha maguk az európaiak tárgyalnának róluk.

A Merkel-elképzelés ugyanakkor igyekezett számolni az Oroszországgal szemben nagyobb fenntartást hangoztató EU-tagok hozzáállásával is, és ezért eleve a kettős megközelítést készül javasolni: csúcstalálkozót, ha van készség Moszkva részéről konstruktívan állni a közös ügyek kezeléséhez, és további szankciókat, ha nincs.

A brüsszeli nemzetközi sajtó ugyanakkor az első tagállami reakciókból úgy látja, hogy

a német diplomáciai szándék könnyen visszafelé sülhet el.

Mint a Politico fogalmazott, távolról sem kizárt, hogy a vége az egésznek az lehet, hogy EU-oldalon a harciasabb orosz politikát követelők az elképzelés túl „enyhe” megközelítése miatt fogja elvetni, míg Moszkvában már a szankciók kilátásba helyezését is olyan bartáságtalan gesztusnak értékelik majd, ami eleve kizár minden politikai szintű érintkezést.

Sajtójelentések szerint az előbbire szerdán elég példa adódott, midőn az EU-országok nagyköveteinek ülésén egymást érték főként a balti országok méltatlankodó reakciói, mindenkor kiegészülve az ezzel egyező lengyel állásponttal. Lukasenka moszkvai támogatásától Navalnij bebörtönzésén és a kelet-európai számítógépes rendszerek kibertámadásán át, a szerdai fekete-tengeri incidensig (amikor orosz hadihajóról brit hajó felé lőttek ki „figyelmeztető lövést”), az említett országok részéről úgymond csak olyan orosz lépéseket látnak, amelyek szerintük éppen hogy keményebb fellépést követelnek meg, nem pedig békülékeny gesztusokat.

„Már a kiindulás rossz” – idézett a brüsszeli hírportál kelet-európai diplomatákat, akik szerint

"mind a csúcstalálkozó felvetése, mind pedig az ötlet időzítése alapjaiban elhibázott".

„Legalább azt meg kellene várni, mi lesz a tényleges orosz reagálás a genfi csúcson tett amerikai javaslatokra” – tette hozzá az egyik idézett kelet-európai forrás.

A német-francia álláspont ehhez képest az, hogy Biden találkozója Putyinnal kivételes alkalmat teremtett az EU-orosz viszony már-már megállíthatatlannak látszó negatív spirálját legalábbis feltartóztatni, és végre egy személyes találkozón felmérni a közös érdekeket és tárgyalási közös nevezőket, alkalmat adva egyúttal az EU-oldalon problematikusnak tekintett kérdések közvetlen felvetésére is.

Berlinben és Párizsban erre utaló amerikai ösztönzésnek tekintették, hogy a genfi találkozó után Biden közvetlenül Brüsszelbe küldte az amerikai külügyminisztérium egyik vezető munkatársát, Victoria Nulandot, hogy első kézből tájékoztassa az európai szövetségeseket az amerikai-orosz csúcson elhangzottakról.

E megközelítés szerint legalábbis „furcsa”, hogy az amerikai elnök tárgyalhat az orosz államfővel, de Európa vezetői nem ülhetnek asztalhoz vele,

miközben a nyitott kérdések egy jelentős része amúgy is európai természetű.

Ennek ellenére elemzők nem tartják teljesen kizártnak, hogy a csütörtök esti német-francia javaslat – főként, ha valamilyen formában bekerülhet az EU-csúcsról születő közös közleménybe is - esetleg a végén inkább elidegeníthet minden érintettet a célul kitűzött egyeztetési folyamatban való részvételtől, amivel végeredményben éppen a Biden által nyitott ösvényt torlaszolhatják el a kapcsolatok újjáélesztése előtt.