Az esemény a Kongó folyó torkolatától kifelé vezető, mély árokban történt, és észrevétlen is maradt volna, ha a mozgás nem vág el távközlési kábeleket, lassítva az internetes és más adatátviteli forgalmat Nigéria és Dél-Afrika között.

Az észlelésben szerepe volt a tudósok előrelátó munkájának: a Kongó-kanyonban végig műszereket helyeztek el, amelyek mérik az áramlatok és az üledék mozgásának sebességét.

"Egy sor oceanográfiai műszerre csapott le a lavina, kiszakadtak a tengerfenéki horgonyok, a készülékek pedig felbukkantak és üzentek nekünk" - mondta el Peter Talling, a Durhami Egyetem kutatója a BBC-nek.

A dolog fokozatosan gyorsult, mivel ahogy haladt, feltépte a tengerfeneket, vitte magával a homokot és a sarat, ettől a lavina még sűrűbb és gyorsabb lett - magyarázta.

A víz alatti lavina - szakszóval zagyár - tavaly január 14-én kezdődött. Mivel először ki kellett menteni a műszereket és elemezni az adatokat, a teljes jelentés csak mostanra lett készen.

A kutatócsoport szerint két tényező együttes hatására indult meg az óriási zagyár. Az egyik a Kongó folyó 2019. decemberi kivételes méretű áradása, ami ötvenévente történik. Az ár rengeteg homokot és sarat hordott a víz alatti kanyon kapujába, ez azonban már két héttel a lavina előtt megtörtént. Januárban azonban szokatlan tavaszi ár vonult le a Kongón.

A mérések szerint 2020. január 14-én éjjel 22.31-kor érte el az ár a legsekélyebb ponton lévő műszert, a legutolsóhoz majdnem 24 órával később, 16-án 21 órakor érkezett. Ekkora több mint 4500 méteres mélységbe jutott.

A kanyon felső részében 5,2 métert tett meg másodpercenként, majd a csatorna végére már 8 méterrel haladt. Nagyjából egy köbkilométer homok és sár zúdult a mélybe.

A két elszakadt kábelt néhány hét alatt kijavították.