A Covid-vita az előzetes információk – köztük Charles Michel európai tanácsi elnök meghívólevele – szerint két kérdéskörre súlyoz majd: miként lehet európai gyártási kapacitásbővítéssel felpörgetni az uniós oltóanyagellátást, illetve készítsenek-e elő – és ha igen, milyen formában és kritériumok mentén – olyan vakcinaexport-korlátozási rendszert, aminek éle a jelen helyzetben nem kis részt a brit piacra történő szállítást sújtaná?

Ami az oltóanyag mennyiségének növelését, és ennek érdekében az európai termelés bővítését illeti, Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök nyilván ismerteti majd azokat a brüsszeli erőfeszítéseket, amelyek révén a szérumgyártásban érintett európai üzemeket potenciális termelőkapacitással rendelkező további európai gyártóegységekkel igyekeznek összekapcsolni (a Pfizer esetében már létezik működő példa ilyenre).

Michel a maga részéről meghívólevelében szintén az előállítás növelésére és a kiszállítás és az oltási program gyorsítására helyezte a hangsúlyt, fontosnak nevezve egyúttal az ellátás és elosztás tervezhetőségét és átláthatóságát is.

Mindezt azonban ezen a fórumon nem először tekintik át, és esetleges tagállami gyártási bevállalásokon túl EU-csúcs szinten sok fejlemény önmagában nem valószínű – vélik a csúcsot megelőző elemzések. Nagyon is a politikai vezetők asztalára kívánkozhat viszont annak eldöntése, vajon

megkapja-e a tagországok egyöntetű támogatását az Európai Bizottság vakcinaexport-ellenőrzési (és indokolt esetben -korlátozási) koncepciója.

Ez az az elképzelés, ami a médiában úgy híresült el, mint az AstraZeneca európai termelésének visszatartása, de legalábbis annak megakadályozása, hogy uniós területről ilyen a brit piacra juthasson.

A kép teljességéhez tartozik, hogy ezt a beállítást az Európai Bizottság következesen igyekszik cáfolni. Az exportellenőrzési koncepció szerdai bemutatásakor is azt hangoztatták Brüsszelben, hogy az EB szerint nincs szó semmilyen konkrét relációban elhatározott exporttilalomról, hanem annak az – európai kivitelben éritett tagállami hatóságok által történő – mérlegeléséről, hogy adott oltóanyag EU-n kívüli eladása veszélyezteti-e az „előzetes oltóanyag-vásárlási megállapodások végrehajtását”?

Sokak szerint ezzel a megközelítéssel uniós oldalon el akarják oszlatni azt a látszatot, hogy itt egy elhatározott brit relációjú exporttilalom készülne. Ehelyett úgymond arról van szó, hogy

„az oltóanyag-vásárlási megállapodások” végrehajtásától – így történetesen a brit kormány hozzáállásától és gyakorlati együttműködésétől is – tesznek függővé mindent.

Ez a megközelítés megfigyelők szerint már csak azért is hasznos lehet, már számos nem brit – de vakcinaforgalmazásban nagyon is érdekelt – külső ország vagy szervezet képviselője is aggódó módon igyekezett az elmúlt napokban a „szerződések betartásának” szükségességére emlékeztetni. Ngozi Okonjo-Iweala, a Világkereskedelmi Szervezet újonnan választott nigériai-amerikai vezetője például máris nyilatkozatban jelezte mélységes „kiábrándulását” egy esetleges európai exportkorlátozási szándék miatt.

Boris Johnson mindenesetre hétfő óta, kétoldalú telefonos egyeztetéseken és számtalan médianyilatkozaton keresztül igyekszik visszatartani a kontinentális EU-partnereit abban, hogy bármiféle exporttkorlátozást intézményesítsenek. Ennek hangneme időnként kérő, rábeszélő, időnként fenyegető, emlékeztetve például egy esetleges eszkaláció lehetséges következményeire.

Mindehhez képest is a csütörtöki csúcsnyilatkozat e tárgyban a kiszivárgott előzetes tervezet szerint leginkább azt készül majd megállapítani, hogy „a termelés, szállítás, elosztás és beoltás gyorsítása elengedhetetlen a válság meghaladásához”. Továbbá, hogy az elosztásnál az átláthatóság rendkívül lényeges, „csakúgy, mint az exportengedélyeztetési rendszer kiterjesztése” (jelentsen ez bármit is). És hogy „biztosítani kell az oltóanyag-előállításnál a tervezhetőséget, valamint a szállítási határidők tiszteletben tartását”.

Az effajta nyilatkozattervezet persze a kibocsájtásig még sokszor változhat, de általános vélemények, szerint a kiadott kommünikénél ezúttal sokkal érdekesebb és fontosabb lehet majd a teremben zajló tényleges vita.

Ami egyébként vakcina-ügyben

ki fog terjedni még – ismét – a leendő oltási (utazási?) igazolás kérdésére is.

Ez utóbbi kapcsán a Bizottság ismerteti majd múlt heti javaslatát, minden bizonnyal maga után vonva a tagállamok különböző csoportjainak gyakran egymást kizáró véleményét. Amiben az idegenforgalomban érdekelt országok üdvözölni fogják a kezdeményezést, sürgetve mielőbbi megvalósítását, míg a szkeptikusok továbbra adatvédelmi, társadalmi megosztottsági, és nem utolsó sorban járványügyi nyitott kérdésekre fognak hivatkozni.

Mindezen, nem kis feszültséggel és nagyon komoly tétekkel bíró kérdések és ügyek mellett is az EU-csúcsot övező show-t végül lehet, hogy egy egészen más szereplő fogja ellopni. Nevezetesen

Joe Biden amerikai elnök,

aki a tervek szerint csütörtök este háromnegyed kilenckor maga is bekapcsolódik majd a huszonhetek videokonferenciájába, hogy ismertesse az EU-amerikai kapcsolatok újjáélesztésével kapcsolatos legújabb washingtoni elképzeléseket és törekvéseket.

Sajtójelentések emlékeztetnek, hogy

utoljára 2009-ben, Barack Obama személyében találkozott amerikai elnök az EU vezetőivel

– az akkori prágai EU-amerikai csúcson –, amit aztán nem követett újabb találkozó. Biden a mostani gesztusával tehát nemcsak a Trump-évek lehűlését, hanem egy évtizednél is hosszabb viszonylagos távolodást is feledtetni igyekszik – vélik elemzések.

Amihez amerikai kormányzati források ugyanakkor azt is hozzá teszik, hogy az új elnök mindenképpen ki akarja majd használni az alkalmat, hogy ezen a fórumon és ilyen formában is a formálódó orosz-kínai tengely ellen mozgósítsa európai szövetségeseit. Különösen kiemelt helyet kap majd a Kína elleni közös szankciók kérdése, miközben nem kizárható, hogy itt is emlékeztetni fog az amerikai megítélés szerint „téves” Északi Áramlat 2 vezeték megépítésének a hátrányaira.

Az amerikai elnök bekapcsolódása tehát egyszerre tud majd látványos áttörést demonstrálni a korábban elhidegült viszonyokhoz képest, miközben nem kizárhatóan a fennálló véleménykülönbségek exponálását is eredményezheti.

Egyébként nem csak a kínai (és orosz) kérdés idézhet elő megosztottságot, és nem csupán az EU-amerikai, hanem az unión belüli viszonyrendszerben is. A tovább már nem halasztható

vita az EU „törökországi politikájáról” legalább ennyire gyúlékonynak ígérkezik,

főként, hogy máris tudható: az Ankara felé több vonatkozásban gesztusokat kínálni készülő közös nyilatkozattervezet teljes elutasításra számíthat a görög-ciprusi párosnál.

Ez utóbbi szerint ugyanis a határozattervezet „túl sok mézesmadzagot készül kínálni, és alig nyúlna az ostorhoz” – íme egy idézet a nemzetközi sajtóban is megfuttatott görög diplomáciai véleményből. Holott Athén is Nicosia szerint már éppen az utóbbinak lenne itt az ideje (mindenekelőtt a földközi-tengeri, Ciprus környéki török gázkitermelési próbálkozások miatt).

Cserébe, amikor az elfogadásra javasolt szöveg előző verziója erőteljes bírálattal vetette fel ezeket a problémákat és lehetséges retorziókat sem zártak ki, akkor meg sajtóértesülések szerint Bulgária, Magyarország és Málta ítélte elfogadhatatlannak a megfogalmazást.

Mindez egyúttal azt is borítékolja, hogy hiába „csak” külpolitikáról van szó, e kérdések kapcsán is bőven adódik majd alkalom a vélemények konfrontációjára a huszonhetek csütörtök-pénteki videokonferenciáján. Ami amúgy a második napon euró-csúccsal is folytatódik majd.