A Lajos Fülöp király által 1841-ben a székesegyháznak adományozott színpompás szőnyeg annyi vizet szívott magába, hogy súlya háromszorosára, három tonnára nőtt. A bőségszarukkal és tarka virágkoszorúkkal gazdagon díszített szőnyeget a tűzoltás után előbb sürgősen biztonságba helyezték, hogy megóvják a tetőzetből lecsöpögő ólomtartalmú víztől, majd egy szélcsatornában kiszárították, végül pedig legfagyasztották, hogy elpusztuljanak a gombák és más paraziták, amelyek kárt okozhatnának az anyagában.

A 25 méter hosszú és 7,35 méter széles gyapjúszőnyegre még hónapokig tartó restaurálás vár, de előtte bemutatják a nagyközönségnek a kulturális örökség napjain, szeptember 21-22-én az állami bútor- és szőnyegvagyont kezelő ügynökség, a Mobilier National párizsi székhelyén.

A becses szőnyeget az elmúlt évtizedekben csak két alkalommal terítették ki, például II. János Pál pápa 1980-as látogatása idején.