A Pázmáneum kápolnájában szentmisét mutatott be Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora és az emigráns magyar papság képviseletében Makó Lajos atya. A szentmisén imádkoztak Mindszenty Józsefért és az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataiért is.

Varga János prédikációjában II. János Pál pápa Mindszenty esztergomi sírjánál tett látogatására emlékezett. Szavai szerint a pápa a hercegprímás egyházhoz való hűségét és hazaszeretetét hangsúlyozta. A pápa mindezeket "tündöklő tanulságtételnek" nevezte, amely Varga János szerint "kellő okot ad nekünk is arra, hogy mi is így tekintsünk Mindszentyre".

A misét követően megkoszorúzták Mindszenty József bíboros emléktábláját a Collegium Pázmáneumban. A bécsi magyarok megemlékezésén részt vett Perényi János bécsi magyar nagykövet, ifj. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója és a máltai lovagrend tagjai is.

A történeti intézet igazgatója beszédében hangoztatta, Mindszenty József annak a példaképe, hogy miképpen lehet a 20. század viharos időszakában, a legnehezebb körülmények között is keményen, egyenes gerinccel, önfeláldozó módon kitartani az ősi értékek mellett, hogyan lehetett hűnek maradni az egyházhoz, a hithez, a hazához és a magyar néphez.

Bertényi Iván felidézte, hogy az 1956-os forradalom napjaiban egy villamoskocsi oldalára "Mindszenty vissza" feliratot festettek, jelezve ezzel, hogy az akkori Budapesten nagyon szerették volna, ha a kommunista diktatúra által törvénytelenül bebörtönzött bíboros visszatérjen az egyház élére és ismételten betöltse azt a szerepet, amelyet egy esztergomi érseknek, Magyarország hercegprímásának be kell töltenie.

Emlékeztetett arra, hogy Mindszenty nem elvonult tudós szeretett volna lenni, hanem a nemzetének, a magyar katolikus népnek a pásztora, a visszaemlékezések szerint pedig ezt a feladatot nagy sikerrel látta el.

Mindszenty József bíboros, az utolsó magyar hercegprímás, akit a nyilaskeresztes, majd a kommunista uralom alatt is bebörtönöztek, a budapesti amerikai nagykövetségen töltött 15 éves "belső emigráció" után 1971. október 23-án érkezett Bécsbe, a Collegium Pázmáneum épületébe. 1975. május 6-án hunyt el az Irgalmasrendiek Kórházában.