A bírák szerint a magyar állam megsértette a volt rokkantnyugdíjas magántulajdonhoz fűződő jogát. Az asszonyt a 2000-es évek elején nyilvánították hivatalosan rokkantnak, ám 2010 elején, az előírások változása miatt elveszítette jogosultságát rokkantnyugdíjra, bár egészségi állapota nem változott.

Amikor 2012-ben, a szabályozás ismételt módosítását követően megint rokkantnyugdíjat szeretett volna igényelni, noha rokkantsági foka alapján jogosult lett volna, a hatóságok a kérését amiatt utasították el, hogy a 2010-es megszakítás miatt nem felelt meg annak a feltételnek, amely szerint a kérelmezőknek az igény benyújtását megelőző öt évben legkevesebb 1095 nap társadalombiztosítási jogviszonnyal kell rendelkezniük.

A bírák megítélése szerint az asszony rokkantnyugdíja a rokkanttá nyilvánítás előtti munkaviszonya során befizetett társadalombiztosítási illetékek révén megszerzett jog, amelyet így az állam az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétesen vett el tőle.

A bírák döntése ellen még mindkét fél fellebbezhet. Az ítélet akkor válik jogerőssé, ha ezzel a lehetőséggel sem Magyarország, sem az asszony nem él, a fellebbezést elutasítják, vagy elfogadása esetén a törvényszék úgynevezett Nagykamarája is dönt az ügyben.